ŐK MÉG TUDJÁK - vers az ápolókhoz

Simon Ágnes: ŐK MÉG TUDJÁK

Nem számít idő, a tér, a hely,

Nincsenek szólamok, 
hangos csevely,

Ők még tudják, mit hoz a holnap

Köszönet, köszönet

Az önzetlen ápolóknak!

Erős a lelkük, de szívük még vérzik,

Hivatásukat érzésből végzik,

Kemények és sokmindent tudnak

Köszönet, köszönet

Az önzetlen ápolóknak!

Légzést figyelnek

Álomra ügyelnek

Jajszót számolnak

Gyógyszert beadnak

Pelenkát cserélnek

Soha nem henyélnek

Ők aztán tudják hogy

Hány óra egy élet -

Nem kérdik, nem féltik

Mennyi lesz egy napjuk,

Két kezük óvását

Számolatlan kapjuk

Erejük, jó szavuk

Nem vonjuk kétségbe,

S végül velük megyünk majd

Az örök sötétségbe -

Honnan van erejük?

Ki küldte őket?

A jeltelen férfikat

S a jeltelen nőket?

Nem lengetnek hímes

Sosemvolt zászlókat

Köszönet, köszönet

Az önzetlen ápolóknak!

Muzsikájuk jajszó

Egyikük sem léha

Agyukba belesnék

Kíváncsian néha

Hogyan is képesek

Ennyi kínt megélni

Haldoklók fülébe

Biztatót zenélni

Mosolyuk őszinte, s ha

Halunk, mind meghalnak...

Köszönet, köszönet

Az önzetlen ápolóknak!