...Mert eccerüjen nem tudtam visszautasítani a (legkedvencebb) szomszédbácsink ajándékát.
Aki mellesleg Egerben lakik, s mi ott veckelődtünk húsvétkor.
Eredetileg csak a kisunokámnak hozta (vitte) a nyuszót. De amikor meglátta, hogy mi is ott levedzünk, szempillantás alatt előkeveredett még egy fülessel. Mer'hogy ajj de régen látott bennünket, és ajj, hát, Lilinek is itten van még egy nyuszi-e!!!
Uhh, a szemem is felakadt, lévén otthon (azaz itt, D.f.váron) már akad kettő darab macsek, na azok is Egerből utaztak szerencsétlenek, bár istentelen jódóguk van azóta is, nnasszóval gondoltam, nyúl már púp lenne a hátamra (meg a cicákéra zömmel).
de AZTÁÁÁN!!
---anyámborogass én még ilyen nyuszikát nem láttaaam!! Azaz dehogynem, itt az interneten, a giccses képeslapokon.---
Gyönyörű. Lógófülű. Bézs színű. Zabálnivaló. 2 hónapos. Nattalpú. Megminden. És olyandeOLYASZEMŰŰŰ!! :o
Nem kellett sok perc az elgyengülésemhez, amikoris nem túl hitelesen tiltakoztam, hogy nem, nem, nemkeeEellll!!! És azután azon kaptam magam, hogy már dobozt keresek. Az utaztatásához.
(Mindamellett a páromnak fogalma sem volt arról, hogy lassan Dr. Doittle tanyájává változik majd kies kis otthonunk...Na nem is mertük megmondani neki a telefonban, csak később szembesült a ténnyel szegénykém...de akkor már olyannyira szemtől-szembe, hogy ő is meghatódott a lógófülűt látván...)
## Nos, nem akarom még bővebb lére ereszteni a sztorit....lényeg a lényeg, hogy nyúl haza, táp beszerzése, plusz soha ennyi zöldféle nem volt fellelhető vércsetípusú hűtőszekrényünkben...
Nahh, nyúl. Nyuszi. Nyuszika. Nyuszómuszó, és satöbbi. A lányom próbálkozott nevet adni neki, aztán valahogy nem lett semmilyen neve. Többnyire úgy röffenek rá: Na mivan mucu?!?!
Szóval azóta ő Mucu.
(Hogy fiú-é, avagy lány, fogalmam sincs, macskáknál már rutinosan megállapítom a nemüket, ahogy az anyjukból kiesnek, de ennek, még a mai napig nem igazodtam el az ivarszervein. Olyan furi, van ott lik-luk a farok tövében, de hogy melyik mi célt szolgál, azt még nem tudom. Pontosabban az egyiket már beazonosítottam, amikoris épp gyütt ki belőle a barna gyönygybogyó... de egyéb jellegzetességet nem látok, hogy lóg-e ott valami, avagy nem....? De mindegy is.
Eleinte a macskahordó kosárkában hagytuk, aztán szép lassan kiengedtük, hadd fedezze fel új otthonát...Gondoltam, meg lesz szeppenve, ha majd találkozik a két jól megtermett "vérszomjas" kandúrommal....Erre mi történt? A kis jövevény nemhogy megszeppent, hanem első dóga az volt, hogy jól megkergette őket! :)))) A két nagy kanyhaló macska meg iszkolt a parányi szőrgombolyag elől. Közröhej.
(Ennyit arról, hogy ki is a "gyáva" nyúúl??? Mert ez oszt távolról sem gyáva. Azóta se.)
Ma már nagyon "jólnevelt" nyúl lett belőle, és merem állítani, hogy nem is olyan hülye, mint amilyennek kinéz, sőt szobatisztaságra is lehet szoktatni (ezt nem hittem volna!!), mert tényleg csak egy helyre végzi a dolgát, pisilni a macskaalomba jár, a bogyóit is csak egy területen eregeti -de azt valami mérhetetlen mennyiségben. (Elgondolkodtam azon, hogy valami génmanipuláció során nem lehetne-e egy olyan egyedet kitenyészteni, amelyik monnyuk apró kis aranyrögöket szarik, vagy gyémántot....De ez egyenlőre csak szabályos, borsószemnyi bogyeszokat produkál.)
Szóval helyes, aranyos, szeretnivaló jószág.
Egy hibája van nekije, de az SOK, tudniillik a nyúl alapvető természetes tulajdonsága, hogy RÁG. Rágcsál. Ezzel tisztában is voltam, de az már az én elképzeléseimet is meghaladta, hogy MI MINDENT MEGRÁÁG!!! Elképesztő. Vezetékeket például abszolút el kellett szeparálni, mert az első "bűncselekménye" a töltőm zsinórjának a szétcincálása volt (hozzá kell tennem, hogy fogalmam sem volt, hogy ez egy "kockásfülű nyúl", aki repül vagy mit csinál, de hogy felröppent valahogy az asztalra, és rábukott a zsinórra?????
---pffff----
Később kihesszeltem, hogy ez a nyúl egy macska ügyességével ugyanúgy el-és fel-jut mindenhová ahová akar....olyanokat ugrik, hogy ha nem látom, nem hiszem el. (Tehát egyben macska is.)
Ebből kifolyólag már azóta többszörösen visszaeső bűnöző vált belőle, és a fene aki megeszi, többnyire én vagyok a figyelmetlen vagy a hibás, hogy elölhagyok olyan dolgokat, amelyek baromi ínycsiklandóak a számára.
Úgymint: papucsok (ez a nyúl kutya is!), távirányítók, bárminemű papírok, levelek, képeslapok, blokkok (egy irodai iratmegsemmisítő kismiska ahhoz képest, ahogy ez fergeteges sebességgel redukál le mindennemű papírdolgot a töredékére....), ezenkívül textilek, takarók, miegyebek....Szóval kárt azt már okozott rendesen, káromkodunk is néha, és gyakran be van neki ígérve, hogy pörköltként, kesztyűként végzi, ha így folytatja, mindezek ellenére annyira bájos, annyira édes, hogy valahogy nem tettem még oda a fazekat, és a vadasmártást se készítettem elő....
Szóval imádnivaló, na! :)
Ahogyan két lábra állva figyel, ahogy mozgatja azt a pici orrát, ahogy bukfencezik, hentereg, ugrabugrál, ahogy futás közben egy szempillantás alatt elterül mint akit meglőttek, és hátracsapja a két hátsó lábát...ahogy egyre jobban ragaszkodik hozzánk, és jön utánam, mint egy kis öleb, és ha hiszitek, ha nem, tényleg kiköveteli magának a simizést is!
Reggelente alig várja, hogy kiengedjem alvóhelyéről (amely maradt a jól zárható műanyag macskahordó kosár), iszkol ki a konyhába, tudja, hova teszem le neki a kaját....Ha főzök, mindig ott van kint velem, csücsül a széken, és les.
A minap hagymát pucoltam, leesett egy héjdarab, na, ez meg lecsapott rá, és el kezdte zabálni! A vöröshagyma héját!! :O
Meg a krumpli héját. Meg mindent, ami lepottyan....(Ez a nyúl disznó is.)
Száz szónak is egy a vége, bizony, nagyon megszerettük. És most már azért komolyan odafigyelünk, hogy épp mit csinál ha ki van engedve a lakásban....Olyan, mint egy gyerek, fél szem mindig rajta! :))
(De még így is sikerült sajnos a távirányítót simára gyalulnia, jajistenem, ez nagyon bosszant, de ebben is én vagyok a hibás, elaludtam a fotelban tévé nézés közben, a távirányító meg a kezemben...és kicsúszott...és mire felriadtam, ez a dög önelégült pofával habzsolta be egy csomó gombját... :(((Felugrottam, és a kilencest, meg az oké-gombot meg egy hangerőszabályozót kiütöttem a szájából...de a többi odavan. Igaz, így is műkszik, mert tulajdonképpen csak a felső rétegeket kapta le....De akkor is. (Na akkor már nem vörös köd lebegett a szemem előtt, hanem a nagy piros fazekam, amiben ez a távirányítózabáló végzi.)Ja, hogy a lambéria szegőjét már körbeette, azt már nem is említem. (Néhány fotón látszik is.)
Háááát....ez a mi nyúlsztorink....Meg az én elgyengülésem ("félrelépésem") története. És most el lehet gondolkodni azon, hogy normálisak vagyunk-e, hogy lakásban ilyen nyuszit tartunk. Vagy hogy egyáltalán ez a fenenagy állatszeretet honnan van bennem -bennünk, mert a lányom is, (nem kicsit! nagyon!), meg a párom is pont ilyen állatimádó.
(Ki tudja mik voltunk előző életünkben.)
Mindenesetre sokan mondták már, hogy szeretnék én nálatok szőrös négylábú lenni, mert ilyen jódóga nem sok teremtménynek van, mint ezeknek itt!
(Még egy adalék: mivel -sajnos- én nem dolgozom, itthon vagyok, így van időm és energiám etetni, gondozni, ápolni, tisztán tartani őket, foglalkozni velük és takarítani utánuk. Nálunk nincs "macskaszag", se nyúlhúgy szag, sem semmilyen kellemetlen ájer.
Ha idegen jön hozzánk, nem is tudja, hogy ez itt egy mini állatfarm, mert egyrészt elbújnak, másrészt nincs disznóól. De ezt csak zárójelben jegyeztem meg.)
* ennyit a "nem bő léről"---
És akkor pár fotó (nézzétek el, hogy silány minőségűek, de azért valamit visszaadnak Mucu pajtás külcsínyéről):
