Tisztelt betegünk, kedves hozzátartozó és érdeklődő!
Klinikánkon több mint két évtizede magasszintű szakmai felkészültséggel végzünk szívátültetéseket, folyamatosan igazodva, és fejlődve a kor követelményeihez és lehetőségeihez.
A szívtranszplantáció célja, hogy betegeink az eddiginél jobb életminőséggel folytathassák életüket. A szívtranszplantáció egy nagy változást hozó esemény mind a beteg, mind a családja számára, amely folyamatban való helytállás sokszor megterhelő feladat. Mivel célunk pácienseink minden szempontból tökéletes felépülése, rendkívül fontosnak tartjuk betegeink e nehéz időszakban való támogatását.
Ennek egyik alappillére a megfelelő tájékoztatás melynek részben eleget téve hoztuk létre ezt az internetes felületet, ahol szakmailag hiteles információkhoz juthatnak a szívtranszplantációt közvetlenül megelőző időszakról, a műtétről és a műtét utáni életmódról.
A szívátültetés (szívtranszplantáció), a tudomány jelen álláspontja szerint, a végstádiumú szívelégtelenség kezelésének leghatékonyabb és legjobb túlélést biztosító kezelési stratégiája.
A szívtranszplantáció egy olyan operáció, melynek során a súlyosan beteg szívet, új egészséges donor szívre cserélik.
A donor szívet egy olyan – szakértői bizottság által – agyhalottnak nyilvánított egyénből veszik ki, akit előzetesen transzplantációra alkalmasnak ítéltek.
A szívtranszplantáció célja, hogy egy olyan szívet biztosítson a jelöltnek, amely a műtét után jobb minőségű életre ad lehetőséget az egyén számára. A szívtranszplantációt abban az esetben alkalmazzák, amikor a szívbetegség kezelésében egyéb kezelési formák már nem hatékonyak, és az állapot végstádiumú szívelégtelenséghez vezet. Végstádiumú szívelégtelenségről akkor beszélhetünk, amikor a szív teljesítőképessége olyan mértékben lecsökken, hogy minimális terhelés vagy nyugalmi állapot mellett képes csak a keringést fenntartani.
Ehhez az esetek egy részében folyamatos keringéstámogató gyógyszereket kell alkalmazni.
A szívbetegség előrehaladtával a beteg egyre gyakrabban kerül kórházba kardiális dekompenzáció, rosszullétek miatt. Amennyiben a szívelégtelenség - maximális gyógyszeres kezelés mellett sem stabilizálható, mechanikus keringéstámogató eszköz (műszív) beültetésére lehet szükség.
A szívtranszplantáció azonban nem mindenki számára megoldás, bizonyos tényezők jelenlétében előfordul, hogy egy beteg nem alkalmas erre a műtétre. Azok számára, akik nem kaphatnak új szívet, megoldást jelenhet a műszív, az úgynevezett VAD (ventricular assist device), amely egy beültethető, mechanikus keringéstámogató rendszer.
A szívtranszplantáció 3 alapigazsága:
1. A szívtranszplantáció nem „csak egy operáció”, amely után minden megy a régi kerékvágásban. A műtétet megelőzően és utána kezelések és vizsgálatok sorát jelenti, egyfajta új életmódot.
2. Nagyon sok múlik a szívátültetett személyen és családján, a transzplantáció ugyanis számukra nem ott fejeződik be, amikor a mellkast bezárják, hanem ott kezdődik!
Szoros együttműködésre van szükség a beteg részéről az orvosi teammel és a kezelőszemélyzettel, hogy új szívét egészségben megőrizze. Az, hogy mennyi ideig működik a beültetett szív, sok mindentől függ – néhány tényezőre van ráhatásunk, néhányra nincs, viszont a felesleges kockázatvállalást a minimálisra kell csökkenteni, s ezt a szabályok betartásával lehet megvalósítani.
3. A szívtranszplantáció egy partneri kapcsolat a transzplantált és a gondozó centrum között, annak érdekében, hogy az új szívvel élő személy egészségét hosszú távon megőrizzék.
Kik profitálhatnak legtöbbet a szívtranszplantációból?
Azok a betegek, akiknek szíve olyan állapotban van, amelyen más kezelés már nem javíthat.
Azok, akik összességében elég élettani és mentális tartalékkal rendelkeznek az igen megterhelő műtéthez, a műtét utáni korai időszakhoz, valamint az új életmóddal járó változtatásokhoz.
Azok a személyek, akik nem dohányoznak, és nem fogyasztanak alkoholt vagy drogokat.
Azok, akik képesek együttműködni azzal a terápiával, amelyet a transzplantációs team határoz meg. Akik képesek érzelmileg jól kezelni a donorszívre való várakozást.
Akik támogató családi és baráti hálóval rendelkeznek, mert ők segítenek túljutni ezen a sokszor stresszel teli időszakon.
TRANSZPLANTÁCIÓ ELŐTT – FELKÉSZÜLÉS A MŰTÉTRE
Várólista várakozási idő
A várólista a szerv átültetésére váró betegek listája. A várólisták létrehozását és fenntartását az is indokolja, hogy a szervátültetési programok esetén, az éppen rendelkezésre álló donorszervhez kell recipienst keresni (vércsoport kompatibilitás, testméretek, immunológiai egyezés alapján), vagyis olyan beteget, akinek a legnagyobb eséllyel tudja befogadni a beültetésre váró szervet.
Amíg a beteg a listán van, az orvosi team folyamatosan nyomon követi a beteg szívének és más szerveinek állapotát és az aktuális eredményeknek megfelelően változtatják a szükséges kezeléseket. A betegek egy része otthonában tölti a várakozási időt, ezért esetükben kiemelten fontos, hogy a transzplantációra váró személy, a transzplantációs koordinátornak megadott érvényes telefonszámhoz tartozó telefont mindig hordja magánál!
Az ismeretlen számokat is vegye fel és hívja vissza! A riadó ugyanis bármelyik napon vagy napszakban megtörténhet.
Érdemes már a listára helyezést követő napokban beszerezni és összerakni az „úti csomagot”, hogy ne a riadó utáni percekben kelljen kapkodni.
A csomagba a következő dolgok kerüljenek:
1. bontatlan csomagolású fogkefe, fogkrém
2. borotva (egyszer használatos)
3. új papucs zacskóban (könnyen lemosható, nem csúszós talpú)
4. új vagy kimosott, magas hőfokon kivasalt pizsama vagy hálóing (lehetőleg elől gombos) bezacskózva.
A transzplantációra várók közül azonban minden 3. beteg olyan rossz állapotban van, hogy már nem bocsátható otthonába, így a műtét időpontját kórházban töltve kell megvárnia. Állapotuk súlyosságának figyelembe vételével ezek a betegek a várólista elején kapnak besorolást megelőzve a várólistán stabil állapotú betegtársaikat. Ők a várakozási idő nagy részét az intenzív osztályon töltik, s általában nagy mennyiségű gyógyszerre van szükségük ahhoz, hogy támogassák keringésüket. Ez az időszak azonban csak átmeneti, mert állapotuk súlyossága ellenére ezek a betegek is ugyanolyan jó kilátásokkal rendelkezhetnek a transzplantáció utáni időszakra vonatkozóan, mint a stabilabb állapotban lévő társaik.
Transzplantációs riadó
Magyarország 2013-óta az Eurotransplant szervezet teljes jogú tagja, így a Magyar Nemzeti Szívtranszplantációs Várólistára felkerülő betegek számára az Eurotransplant mintegy 130 millió lakosa közül van elvi lehetőség donor szívet találni. A szervek odaítélése a Leidenben székelő központon keresztül minden esetben szigorú szakmai elvek mentén történik. Amennyiben egy betegünk számára megfelelőnek tűnő donorszívet találunk, klinikánk transzplantációs koordinátora telefonon értesíti a szívre váró beteget.
A hívás során néhány rutin kérdést teszünk fel, úgy mint tapasztal-e bármilyen a legutóbbi transzplantációs kivizsgálás óta felmerült problémát, frissen kialakult náthát vagy megfázást, amik a szívtranszplantáció rizikóját fokozhatják, esetleg egyéb, olyan akadályozó tényezőt, ami miatt a transzplantáció nem elvégezhető. Ezután koordinátorunk egyezteti betegünkkel a klinikánkra való bejutás lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módját. Amennyiben szükséges és indokolt, megszervezi a mentőszállítást.
A behívás és a riadó időpontja bármelyik napra és bármelyik napszakra eshet, sőt a riadók többsége késő este, éjszaka történik. Ezért érdemes egy kis csomagban előre összekészíteni és készenlétbe helyezni azokat a holmikat, amik egy kórházi befekvéskor feltétlenül szükségesek lehetnek.
Ezek a következők:
1. bontatlan csomagolású fogkefe, fogkrém
2. borotva (egyszer használatos)
3. új papucs zacskóban (könnyen lemosható, nem csúszós talpú)
4. új vagy kimosott, magas hőfokon kivasalt pizsama vagy hálóing (lehetőleg elől gombos) bezacskózva.
A donor szerv nagy kincs, hiszen életet ment. Így felelősek vagyunk azért, hogy mindig a legjobban rászoruló kapja a számára legjobb szervet. Az ilyen döntéseknél szükségszerű biztonság és túlbiztosítás, valamint a legjobb döntés meghozatalához szükséges idő rövidsége miatt előfordul, hogy egyszerre két beteget értesítünk. Időnként az is megesik, hogy a kórházi behívást követően a transzplantációs koordinátor ismét jelentkezik és lemondja a behívást.
Emiatt az indulásig érdemes továbbra is telefon közelben maradni, illetve a mobil telefont bekapcsolva tartani.
A SZÍVTRANSZPLANTÁCIÓ MENETE
A szívtranszplantáció egy bonyolult szívsebészeti beavatkozás, melyet nagy tapasztalattal rendelkező szívsebész team végez. A szívtranszplantációs riadó során párhuzamosan két team kezd dolgozni.
A csapat egyik fele elindul a szervdonáció helyére, ami Eurotransplant donáció esetén akár Németországban is lehet, ők a donor, vagy szervkivevő team.
A csapat másik fele elkezdi a klinikánkra érkező, szívtranszplantációra váró recipiens előkészítését, ők a recipiens, vagy beültető team.
A kiértesített beteg klinikánkra való beérkezését követő szokásos orvosi felvétel és néhány rutin vizsgálat, mint friss labor, mellkas röntgen elvégzése után megkezdődik a műtéti előkészítés.
Természetesen a két csapat párhuzamos munkáját folyamatosan összehangoljuk úgy, hogy figyelembe vesszük a szervkivételhez és a szerv klinikánkra szállításához szükséges időt. A beültetésre váró, recipiens beteg műtőbe kerülése ennek megfelelően általában a donor team visszaérkezése előtt 2 órával történik. Körülbelül ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a beteget az új szív fogadására előkészítsük.
Természetesen ez alatt az idő alatt is felmerülhetnek olyan problémák, melyek alapján a donor team úgy ítéli meg, hogy az adott szerv transzplantációra nem alkalmas. Ilyenkor a transzplantációs riadó folyamatát meg kell szakítanunk és végül a beteget hazabocsátjuk.
Ez természetesen betegként, hozzátartozóként lelkileg megterhelő lehet, ám ez garantálja, hogy a transzplantációra váró beteg a lehető legjobb és legbiztonságosabb kezelésben részesüljön.
A műtéti előkészítés és az altatás folyamán perifériás és centrális vénás és artériás kanülöket vezetünk a könyök és a nyak vénáiba és a csukló artériájába, majd a beteg elaltatását követően egy puha csövet a légcsőbe, amit az altatógéphez kapcsolunk.
Ezen a csövön keresztül végezzük a lélegeztetést a műtét alatt és után.
A szívsebész csapat ezután műtéti izolálást követően megnyitja a beteg mellkasát és kanülök segítségével a vérkeringést összeköti a szív-tüdő motorral, amely biztosítja a véráramlást és a test oxigéndús vérrel való ellátását a műtét időtartama alatt. Mindeközben, párhuzamosan zajlik a donor szív elbírálása. Amennyiben a szív megfelelőnek bizonyul, a kiemelést követő 4-5 órán belül beültetésre kell kerülnie. Természetesen mindkét team azon dolgozik, hogy ez a lehető legrövidebb időn belül megtörténjen. Ezért is van időnként szükség a légi úton, helikopterrel vagy repülőgéppel való szállításra. Azt az időtartamot, ami a szervkivétel és az új szív beültetése és újraindítása között telik el, iszkémiás időnek nevezzük.
Természetesen a recipiens szívét nem vesszük ki addig, amíg a donor szív meg nem érkezik a kórházba. A donor csapat visszaérkezésekor veszi kezdetét a szívműtét azon része, ami a szív beültetését jelenti. Ennek során a beteg szívet kiemeljük, majd a donor szívet pontosan régi helyére varrjuk vissza.
A test és az új szív ereinek összekapcsolásával a vérkeringés helyreáll, az új szív elindul és fokozatosan átveszi a szerepet a szívmotortól. A motort fokozatosan leállítjuk és a kanülöket eltávolítjuk. Néhány mellkasi szívó drain hátrahagyásával, -melyeket később az intenzív osztályon távolítunk el-, rövidesen bezárjuk a mellkast és a beteget az intenzív osztályra szállítjuk. A teljes műtét általában 5-8 órát tart.
A TRANSZPLANTÁCIÓT KÖVETŐ KÓRHÁZI TARTÓZKODÁS
Műtét utáni közvetlen poszterápiás időszak
A transzplantáción átesett személy az intenzív terápiás osztályra (ITO) kerül a műtét utáni kezelésének folytatására. Az itt beállított intenzív terápia része a légzés és keringés támogatása, illetve az életfontosságú szervek működésének fenntartása, és célja a transzplantáció után lévő szervezet mielőbbi stabilizálása.
A beteg általános állapotának stabilizálódásával első lépésben a lélegeztetést szüntetjük meg (a szájon át bevezetett lélegeztető csövet eltávolítjuk) az estek kb. 2/3ában a műtétet követő 24 órán belül. Ezután a szív és keringéstámogató gyógyszerek leépítése következik (napok alatt). Mindezekkel párhuzamosan pedig beállítjuk a szívtranszplantációra specifikus gyógyszereket, a beteg táplálkozását és megindul a műtét utáni mozgásszervi rehabilitáció (gyógytorna).
Ebben az időszakban a transzplantált beteg naponta esik át szívultrahang és mellkasröntgen vizsgálatokon és heti rendszerességgel szívizombiopszián vesz részt.
Az intenzív osztályos kezelést követően - ami megközelítőleg 1 hét - a beteget szívsebészeti osztályunkra vagy a későbbi gondozását végző intézménybe helyezzük át, a műtét utáni ellátás és a szívtranszplantált életmód elsajátításának céljából – mely további kb. 3 hét.
Posztterápiás időszak utáni első év – második szakasz:
A posztterápiás időszak (ha minden jól megy ez 4 hét) után a transzplantált otthonában éli életét, de gyakori, kórházi befekvéses vizsgálatokon vesz részt.
Az első három hónapban kéthetente van szívizombiopszia és teljes kivizsgálás.
A 4. hónaptól a 12. hónappal bezáróan havonta van befekvéses biopszia és kivizsgálás.
Ekkor az éves záró vizsgálat során az előbbi vizsgálatok mellett még egy szívkoszorúér-festést is elvégeznek. Ennek célja nyilvánvalóan a koszorúerek állapotának ellenőrzése. Ha minden rendben van, akkor több, protokoll szerinti szívizombiopszia vizsgálat már nem lesz. Panasz, kilökődésre utaló jelek esetén azonban a későbbiekben is bármikor szükségessé válhat.
Ebben az időszakban a transzplantált 3-6 hónapig csak a családtagjaival érintkezhet, utána egyéni adottságok alapján ez oldódhat. Mindenkire igaz ugyanakkor, hogy csak maszkban és kesztyűben közlekedhet az otthonán kívül.
Utókezelés első évtől élethosszig – harmadik szakasz:
A harmadik szakaszban negyedévente van vizsgálat ambuláns (járóbeteg ellátás) körülmények között, majd éves befekvéses vizsgálat szívkoszorúér-festéses vizsgálattal.
Ez az ötödik év végéig biztos, hogy így megy. A hatodik évtől kezdődően egyéni állapotoktól függően lehet eltérés.
Eddig is cél volt, de a harmadik szakaszban van igazán realitása annak, hogy az immunszuppresszív gyógyszerek szintjét –vérvizsgálat alapján- az optimálisra csökkentsék, a többi ún. célgyógyszert, mint például a szteroid tartalmúakat pedig kivezessék.
Az élhető élet szempontjából e két lépés nagyon fontos, mert ezeknek a gyógyszereknek nagyon komoly következményeik és mellékhatásaik vannak. Az immunszuppresszív gyógyszerek ugyan már sosem lesznek elhagyhatóak, mert ezek védenek a kilökődéstől, de arra a lehető legalacsonyabb szintre állítják be az utókezelő orvosok, ahol még azok nagy biztonsággal kifejtik hatásukat. Ezt hívják optimális dózisnak.
Összefoglalásként megállapítható, hogy a szívtranszplantáció sebészeti szakaszának nincs semmiféle mellékhatása. Ellenben az utókezelés során, a fenntarthatóság miatt (a kilökődés elkerüléséért) jelentős kompromisszumokat kell hozni. Az immunszuppresszív gyógyszerek védenek a kilökődéstől, de nyitottá, támadhatóvá teszik a szervezetet. Ez a megállapítás változó intenzitással, de az összes alkalmazott gyógyszerről elmondható. Így együtt komoly egyéb betegségeket okozhatnak, ezért is van szükség a folyamatos vizsgálatokra, hogy az ilyen nem kívánatos folyamatokat még időben észrevegyék és kivédhessék.
Forrás: Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika; GOKI
Gyógyszerek
Az intenzív terápia mellett a transzplantáció szempontjából speciális kezelés – szervkilökődést gátló kezelés - az úgynevezett immunszupresszív gyógyszerek beállítása a műtét után azonnal megkezdődik.
Az immunszupresszív gyógyszereket a transzplantáltaknak életük végéig szedniük kell.
Az immunrendszer ugyanis a beültetett szívet, mint idegen testet érzékeli és immunválaszt produkál, majd megtámadja és károsítja a donor szívet. Az immunszupresszív gyógyszerek speciálisan, ill. célzottan csökkentik az immunrendszer aktivitását, hogy megakadályozzák a szív „kilökődését” okozó immunválaszt.
Mivel az immunszupresszív gyógyszerek elengedhetetlenül fontosak egy transzplantált számára a hosszútávú túléléshez, a használatukhoz kapcsolódó kockázat úgy csökkenthető a legjobban, hogy a kezelőorvos által előírt dózisban és időben kerülnek bevételre a tabletták.
A legfontosabb gyógyszerszedési szabályok:
A transzplantált…
•lehetőleg minden nap ugyanabban az időben vegye be gyógyszereit!
• saját döntése alapján soha ne csökkentse, vagy hagyja abba gyógyszereinek szedését, még akkor sem, ha jobban érzi magát!
• ha véletlenül nagyobb adagot vett be gyógyszeréből, azonnal konzultáljon az orvosával!
• ha elfelejtette bevenni a gyógyszerét, azonnal pótolja, amint eszébe jutott, kivéve, ha a következő adagot már öt órán belül be kellene vennie!
• ne adjon másnak a gyógyszeréből!
• a dobozon feltüntetett lejárati idő után ne vegyen be a gyógyszerből, fel nem használt gyógyszerét ne dobja ki, hanem juttassa vissza a gyógyszertárba!
• orvosa tudta és beleegyezése nélkül ne szedjen semmiféle vény nélkül kapható gyógyszert!
• ha bármilyen szokatlan tünetet tapasztal, értesítse orvosát!
• gyógyszereit száraz, hűvös helyen, fénytől védve, gyermekek elől elzárva tárolja!
• ellenőrizze, hogy elegendő gyógyszere legyen hétvégére és az ünnepnapokra, ha megváltozott a dózis, nézze meg, hogy van-e elegendő gyógyszere az emelt dózisok biztosítására!
A beültetett szív kilökődésének megakadályozására a kombinált immunszupresszív kezelést egész életén át szükséges folytatni.
A legtöbb szívtranszplantációs központban hármas immunszupresszív terápiát alkalmaznak. Ennek része a fokozatosan csökkentett dózisban adott cyclosporin vagy Prograf, a CellCept, illetve az azathioprin, valamint az ugyancsak fokozatosan redukált dózisban alkalmazott szteroid.
A megfelelően beállított immunszuppresszió mellett az akut rejekció (akut kilökődés) ritka. Azonban a szervezet immunreaktivitásának mesterséges csökkentése és a hosszú távon alkalmazott immunszupresszív gyógyszerek számos szövődmény forrásai lehetnek.
Ezek közül a legjelentősebbek a fertőzések, a malignomák kialakulása és a különböző gyógyszerek mellékhatásai.
- A cyclosporin tartós szedése magas vérnyomást, vese és májkárosodást, fokozott szőrnövekedést, valamint rosszindulatú daganatok megjelenését okozhatja.
- A hosszú távú szteroidterápia mellékhatásai (Cushing-szindróma, cukorbetegség, csontritkulás, szürke hályog, magas vérzsírszint, fekélyképződés, személyiségzavarok stb.) közismertek. Az azathioprin folyamatos alkalmazása májkárosodásra, hasnyálmirigy gyulladásra, epekövességre hajlamosít.
Leggyakrabban alkalmazott immunszuppresszív szerek
1. Kortikoszteroidok
2. Antimetabolitok:
• metothrexat (MTX, folsavantagonista
• azathiorin (purinantagonista
• mycofenolatmofetil
3. T-sejt osztódást-gátlók:
• cyclosporin
• FK506 (tacrolimus)
A következő részben a leggyakrabban alkalmazott immunszuppresszív gyógyszereket ismertetjük, azonban ezek az információk nem terjednek ki minden egyes részletre!
Egyes gyógyszereket egész életén át kell szedni (fenntartó kezelés), míg másokat csak rövid ideig, a kilökődési epizódok kezelésére.
Fenntartó kezelés:
Cyclosporin, Tacrolimus, Everolimus, Kortikoszteroidok, Azathioprine, MycophenolateMofetil, MycophenolateNatrium.
Kilökődés megelőzésére:
Daclizumab, Basiliximab. Kilökődés kezelésére: ALG (Antilimfocita Globulin, ATG (antitimocita Globulin, OKT-3 (Muromonab-CD3.
FENNTARTÓ KEZELÉSRE ALKALMAZOTT IMMUNSZUPPRESSZÍV SZEREK
SZTEROIDOK (MEDROL)
Ezek a gyógyszerek a szerv kilökődés megelőzésére, vagy nagyobb adagban alkalmazva a kilökődés kezelésére alkalmasak.
A szteroidokat mindig alap immunszuppresszív szerek mellé adják.
Mellékhatásai lehetnek:
gátolt sebgyógyulás, fertőzésekre való fokozott hajlam, fertőzést követően normálisan fellépő láz és más gyulladásos tünetek jelentkezésének gátlása, emelkedett vércukor, kedélyváltozások (felfokozott érzelmi állapottól az agitáltságig, zavartságig, esetleg depresszió is kialakulhat), arcszőrzet fokozott növekedése, pattanások megjelenése.
Hosszú távon a mellékhatások a teljes fenntartó dózis nagyságával állnak összefüggésben.
Dózistól függően a szteroidok a következő mellékhatásokat válthatják ki:
fokozott étvágy, ennek következtében súlygyarapodás, test zsírtartalmának eltolódása (duzzadt arc, lekerekedett hát, elhízott has, vékony comb), csontok elvékonyodása, csontritkulás, izmok legyengülése/sorvadása, magas vérnyomás, bőr vastagságának csökkenése, sérülékenysége, emésztőrendszeri mellékhatások (hányinger, hányás, hasmenés, gyomorsav túltengés, nyombél-, gyomorfekély), szürke hályog, cukorbetegség.
Azathioprine (Imuran)
A sejtek osztódását gátolja.
Mellékhatásai lehetnek:
fertőzésekkel szembeni fokozott hajlam, hemoglobin szint csökkenés miatt vérszegénység.
MycophenolateMofetil/MMF (CellCept)
A limfociták (immun-fehérvérsejtek) osztódását akadályozza meg.
Mellékhatásai lehetnek:
a csontvelő sejtjei gyakran osztódnak és nagyon érzékenyek a MMF-re. A gyógyszert szedő betegnek csökken a fehérvérsejt számuk és igen ritkán a vérlemezke számuk, ezért érzékenyek lehetnek a fertőzésekkel szemben.
A KILÖKŐDÉSI REAKCIÓ KEZELÉSÉRE HASZNÁLT IMMUNSZUPRIMÁLÓ SZEREK
Antitimocita Globulin (ATG), Antilimfocita Globulin (ALG) Az ATG és ALG poliklonális antitest, ami azt jelenti, hogy képesek különböző fehérvérsejtfélékhez kötődni, és azokat elpusztítani.
Az ATG és ALG egyaránt nagyon hatékony immunszupresszív szer, és általában csak egyszer, nagyon rövid időre kerülnek alkalmazásra, általában közvetlenül a transzplantáció után, vagy a kilökődés kezelésére.
Mellékhatási lehetnek:
légzési nehézség, emésztőrendszeri problémák (hányinger, hányás, hasmenés), szérumbetegség, azaz láz, hidegrázás, bőrpír, ízületi fájdalom; fokozott vérzékenység.
Az ATG és ALG csak intravénásan adható. Az infúzió időtartama 4-6 óra.
Infekció (FERTŐZÉSEK)
A transzplantáltak életében a fertőzések mindig aggodalomra adnak okot, főleg a műtét utáni első néhány hónapban.
A gyorsan kialakuló életveszély miatt a transzplantált személynek azonnal jelentenie kell kezelőorvosának minden olyan tünetet vagy panaszt, amely fertőzés jele lehet.
Ezek a következők:
láz, hőemelkedés, torokfájdalom, sűrű orrfolyás, nehézlégzés, vizeléssel összefüggő fájdalom vagy panasz, hányás, hasmenés, elesett állapot stb.
A fertőzések kezelése antibiotikumokkal történik, emiatt rendkívül fontos a mielőbbi kórházi felvétel, hogy a kezelőorvos a megfelelő gyógyszert tudja kiválasztani.
Az immunszuppresszív gyógyszerek segítségével a kilökődés megakadályozható, ugyanakkor rontják a szervezet, fertőzésekkel szembeni védekező képességét.
Néhány egyszerű szabály betartásával a transzplantált személy és családja képes csökkenteni a fertőzések megjelenésének valószínűségét anélkül, hogy szükségtelenül korlátoznák életmódjukat.
Ezek a szabályok a következők:
A transzplantált…
• pihenjen eleget!
• táplálkozzon egészségesen, étrendje legyen kiegyensúlyozott!
• mozogjon rendszeresen, tartsa súlyát elfogadható határon belül!
• kerülje a zsúfolt helyeket az influenzás időszakban!
• rutinszerűen mosson kezet a tevékenységek előtt és után!
• viseljen kesztyűt, ha kertészkedik, vagy más, földdel kapcsolatos munkát végez! • ne dohányozzon! • kerülje a falbontással járó területeket, építkezéseket!
Biopszia
A biopszia, egy szívizomból vett mintavételi eljárás, mely képes megmutatni, hogy a recipiens szervezete kilöki-e a beültetett szívet vagy sem. Ezt a tesztet a transzplantációt követő hetekben rendszeresen elvégzik a transzplantáción átesett személyen.
A vizsgálat során egy katétert vezetnek fel a nyaki vénán keresztül a szív jobb kamrájához, amelyből egy apró eszköz segítségével szövetmintát vesznek.
Az így nyert mintát továbbküldik vizsgálatra, melynek során a szervkilökődés jeleit keresik.
A transzplantációt követő első évben csökkenő időközönként, de mintegy 12-14 alkalommal történik biopszia, amely egy napos kórházi bentfekvéssel jár.
Rejekció (Kilökődés)
Mint az előbbiekben már szó volt róla, az immunrendszer megtámadhatja és károsíthatja a donor szívet, ezért kell a szívtranszplantáltak úgynevezett immunszupresszív gyógyszereket szednie. Ezek olyan gyógyszerek, melyek az immunrendszer aktivitását csökkentik, meggátolva ezzel a kilökődést, azaz rejekciót.
A kilökődés meghatározására a rendszeresen vett biopszia szolgál.
Az első 3 hónapban a legsűrűbbek a biopsziák, majd ezek alkalmai fokozatosan ritkulnak. A ritkuló biopsziák ellenére azonban a rejekció kockázata sohasem szűnik meg teljesen.
A transzplantáltnak mindig szüksége lesz az immunszupresszív gyógyszerekre, melyek mennyisége idővel csökkenhet, ám a transzplantált magától soha nem hagyhatja ki vagy végleg el az előírt adagot.
A szívtranszplantáltak közel 25%-ánál azonban még így is megjelennek a rejekció jelei a transzplantációt követő első évben.
Az enyhébb rejekció általában tünetmentes súlyosabb esetben azonban a következő panaszok jelenhetnek meg: légvétel lerövidülése, zihálás, hőemelkedés/láz, súlygyarapodás vízvisszatartás miatt (vizesedés), megszokottnál kevesebb mennyiségű vizelet ürítése, kimerültség, nyugtalanság, feszültség, pulzusemelkedés, vérnyomás emelkedés/csökkenés.
A kontrollvizsgálatokon azért fontos megjelenni, mert a transzplantált szervezete elkezdheti kilökni az új szívet, anélkül, hogy a recipiens ennek tudatában lenne. Néhányan megérzik a kilökődés jeleit, ám vannak olyan esetek is, amikor nem!
A kontrollvizsgálatokon való rendszeres megjelenés biztosítja, hogy az esetleges kilökődés időben felismerésre és kezelésre kerül. Mindemellett a rendszeres kontrollvizsgálatokon lehet feltenni az életmóddal és egyéb aktuális problémával, élethelyzettel kapcsolatos kérdéseket.
BŐR-ÉS HAJÁPOLÁS
A szteroidok (Medrol) pattanások (acne) képződését válthatják ki az arcon, mellkason, vállon és a háton. Acne jelentkezésénél a bőrfelületet napi háromszor kell enyhe antibakteriális hatású szappannal megmosni, majd leöblíteni. Érdemes kerülni a terület dörzsölését, és a gyógyszerrel kevert hipoallergén készítményeket az acne elfedésére, mert a smink viselése megakadályozhatja az acne gyógyulását.
Amennyiben a pattanás nem gyógyul, a kezelőorvoshoz vagy a transzplantációs munkacsoporthoz kell fordulni. Ha a transzplantált bőre száraz, ne mossa szappannal egy ideig, hogy bőre visszanyerhesse természetes nedvességtartalmát.
A szteroidok befolyásolhatják hajának minőségét is.
A tartós hajfestékek, színezők, hullámosító folyadékok és szőkítő oldatok törékennyé teszik haját. Érdemes ennek kivédésére jó minőségű hajápoló sampont és balzsamot használni.
Az immunszuppresszív kezelés hatására az arcon és néha egyéb területeken fokozott szőrnövekedés alakulhat ki. Emiatt tilos a gyógyszerek szedését abbahagyni, vagy a dózison változtatni! Ha a szőrnövekedés igen erőteljes, a kezelőorvoshoz kell fordulni.
HAZAMENETEL ÉS „STERIL” SZOBA
A transzplantált hazaérkezése előtt a család feladata, hogy maximális tisztaságot teremtsen otthonukban.
Járólap, parketta stb. fertőtlenítőszeres tisztítása, bútorzat fertőtlenítőszeres lemosása, ha szükséges tisztasági festés, tapétázás a transzplantált szobájában és a mellékhelyiségekben.
Sok transzplantált otthonába bocsátható a műtétet követő 4.-5. héten, ám bizonyos esetekben a kórházi tartózkodás elhúzódhat.
Az első egy évben a transzplantált személyekre szoros kórházi kontroll vonatkozik, ami körülbelül havi ellenőrzést és vizsgálatokat jelent.
A transzplantáltak otthonukba bocsátását követően nagyon fontos, hogy olyan körülmények között legyenek, melyek között a fertőzések kockázata a lehető legminimálisabb.
A transzplantáltak otthoni elhelyezésére célszerű egy úgynevezett „tiszta vagy steril szobát” kialakítani, ennek feltételei a következők:
1. a szoba friss festése mosható festékkel
2. parketta, laminált parketta vagy járólap lerakása
Ajánlott a transzplantált szobáját minden másnap felmosni
3. célszerű a redőny, illetve reluxa alkalmazása függönyök helyett (vagy a függönyök hetente történő mosása).
4. a szobában a legszükségesebb tárgyak bent lehetnek, azonban praktikus a „porfogó” tárgyakat kivinni a könnyebb portalanítás miatt, melyet minden másnap érdemes elvégezni. (képek, könyvek, nippek, díszek, stb)
5. a transzplantált szobájában fontos, hogy háziállat ne tartózkodjon!
A lakás egyéb helységeit - amennyiben nincs mód külön fürdő és WC kialakítására - a transzplantált a következő feltételek mellett használja:
- a család többi tagja maga után fertőtlenítő kendővel törölje át az általa használt tárgyakat (WC ülőkét, fürdőkádat, távozáskor a kilincset, stb..) - A transzplantált használat előtt is tegye meg ugyanezt!
- Otthon pár hét után a maszk használata elhagyható, azonban továbbra is kerülni kell a tömegközlekedést, a bevásárlóközpontokat és a poros helyeket (építkezés, felújítások stb..)
HÁZIÁLLATOK ÉS NÖVÉNYEK
Háziállatok tartása a fertőzésveszély miatt nem ajánlott. Legkisebb fertőzésveszélyt jelentik a halak, hüllők, pókok, kis rágcsálók, pl. hörcsög, egér, és a nyúl. Kutya tartása lehetséges, de inkább a rövid szőrű fajtákat ajánljuk, mert könnyebb a szőrzetük tisztántartása.
Amennyiben van háziállat, a transzplantált kerülje az ürülékük környékét, és kerülni kell, hogy az állat a transzplantált kezét, arcát megnyalja, ha ez mégis véletlenül megtörténne, az érintett területet szappannal és vízzel kell lemosni!
A háziállat összes járulékos dolgát (pl. etető-itató edény) tisztán, és távol kell tartani a transzplantált személyes dolgaitól, az állat hálószobába való bejárása pedig szigorúan tilos!
KIKAPCSOLÓDÁS
Műtét után a transzplantált fokozatosan egyre többet tartózkodhat a szabadban, de a tömeget kerülnie kell! Az orr-száj maszkot és a cérnakesztyűt addig kell használni, ameddig a kezelőorvos azt szükségesnek tartja. Távolabbi utazásokról mindig ki kell kérni az orvos tanácsát és orvosi igazolást szerezni a szívtranszplantációról! Külföldi utak esetén érdemes utánajárni, hogy adott területen, szükség esetén mely intézményekhez lehet segítségért fordulni és még utazás előtt felvenni velük a kapcsolatot. Érdemes kerülni azokat a területeket, ahol a víz és az élelmiszer fertőzött lehet, és alacsony a higiénia szintje. Amennyiben a transzplantált repülőgéppel utazik, az elegendő gyógyszermennyiséget kézipoggyászként érdemes magával vinnie.
TÁPLÁLKOZÁS
A szívátültetést követően nagyon fontos, hogy a műtöttek egy egészséges és kiegyensúlyozott étrendet tartsanak.
A gyógyszerek miatt a súlygyarapodás lehetősége a sokszorosára nő, ezért elengedhetetlenül fontos a rendszeres mérsékelt testmozgás és a megfelelő táplálkozás.
A kortikoszteroidok egyik mellékhatása következtében a transzplantáltak étvágya jelentős mértékben megnőhet. Emiatt az elhízás veszélye igen nagy, mely jelentős problémát okozhat hosszú távon.
Célszerű alacsony zsír és szénhidrát tartalmú diétát tartani ahhoz, hogy testsúly és vércukorszint megfelelő kontroll alatt maradjon.
A transzplantáltaknak kórházi tartózkodásuk alatt dietetikus segít abban, hogy a szükséges információkat elsajátítsák, valamint tőle kaphatnak segítséget étrendjük összeállításában. A transzplantáltnak otthonába bocsátását követően fokozottan ügyelnie kell az étrendjére!
A táplálékkal elfogyasztott baktériumok, gombák, szennyeződések különböző fertőzések kialakulásának forrásai lehetnek, melynek lehető legteljesebb kiküszöbölése a cél.
Ennek érdekében a következő fontos szabályokat kell betartani:
1. Vásárláskor ellenőrizni kell a csomagoláson jelzett szavatossági időt! A húsok, zöldségek és gyümölcsök mindig frissek legyenek! Zöldséget és gyümölcsöt felhasználás előtt folyó vízzel kell megmosni!
2. Az ételeket mindig frissen kell elkészíteni, kiolvasztott, állott, többnapos, fagyasztott ételt kerülni kell! Gyorséttermekből, kifőzdékből való étel fogyasztását lehetőség szerint kerülni kell!
3. Műtét után eleinte a zöldségek, gyümölcsök csak hőkezelt formában fogyaszthatók (pl. befőtt, kompót, leves), kivétel ez alól a banán, a narancs és a mandarin.
Az aprómagvas gyümölcsök, az olajos magvak (dió, mogyoró, mák, mandula) és aszalt gyümölcsök fogyasztása erősen szennyezett jellege miatt nem ajánlott.
4. A transzplantált csapvizet nem ihat, ezért szénsavmentes ásványvíz javasolt. Tea, kakaó, malátakávé, karamella fogyasztható. Szűrt, jó minőségű gyümölcsleveket is ihat, kivéve a grapefruitlét, ugyanis a grapefruit megnöveli a gyógyszerek (tacrolimus, cyclosporin, sirolimus) vérszintjét, és mellékhatások kialakulásához vezethet. Feketekávé orvosi engedéllyel, mérsékelt mennyiségben fogyasztható.
5. Tejtermékek közül a transzplantált csak pasztőrözött dobozos tejet, vagy felforralt tejet és ebből készült italokat fogyaszthat (pl. kakaó). Sajtok közül az előre csomagolt sajtok (lapka, kocka) engedélyezettek, ám a penészes és lágy sajtok nem. Túró a kezdeti időszakban kerülendő, joghurt fogyasztható.
6. A húst elkészítés előtt, folyóvíz alatt kell megmosni. A húsok frissen sütve, főzve, csak hőkezelve fogyaszthatók - tatárbifsztek és hirtelen sült húsok kerülendők! Az első időszakban a felvágottak fogyasztása csak meleg szendvicsbe sütve ajánlottak, később vákuumcsomagolású felvágottak (gépsonka, párizsi) frissen fogyaszthatók.
Füstölt áru, pácolt, nemes penésszel borított szalámi, sonka, kolbász nem ehető! Gyorsan romló, belsőséget tartalmazó készítmények szintén kerülendők (májasok, stb).
7. Tojást kizárólag keményre főzve vagy sütött állapotban, ételekbe főzve szabad fogyasztani. Tilos a félig nyers tojással készült vagy félig nyers tojás: majonéz, madártej, lágy tojás, bundás kenyér, rántotta, tükörtojás.
8. Desszertek közül, csak az otthon sütött sütemények fogyaszthatók, amelyekben főzött krém vagy lekvár van. Nyers alapanyagot tartalmazó (vajkrém, tejszínhab, tojás, friss gyümölcs) sütemény fogyasztása kerülendő. Házilag készült palacsinta, kevert piskóta, gombóc és pizza készíthető.
9. Az ételek elkészítésekor mérsékelt fűszerezés ajánlott, melyet a főzés alatt kell az ételbe juttatni.
A szteroidok, valamint kisebb mértékben a cyclosporin és a tacrolimus hatására a szervezet visszatartja a sót, ezért a sós, erős és egzotikus fűszerezés nem ajánlott, mert folyadék visszatartáshoz és vérnyomás emelkedéshez vezethet.
A bevitt só csökkentése a következő módszerekkel valósítható meg:
• főzéskor csak kis mennyiségű só használata.
• az ételek „utósózásának” elhagyása.
• az olyan sós ételek kerülése, mint a chips és a konzervek.
10. Kenyér estében célszerű a frissen sütött, vagy gyári csomagolású kenyereket előnyben részesíteni.
Érzelmi élet
A transzplantáció, a fizikai megterhelés mellett jelentős érzelmi terhet is ró a betegre és családjára egyaránt.
Azt a közkeletű szemléletet, miszerint a donor bizonyos tulajdonságai tovább élnek abban, aki a szervet megkapta, hogy megváltozik a recipiens személyisége stb. kívánatos kritikával kezelni, ugyanis a klinikai tapasztalat ezt nem támasztja alá!
A beültetett szív praktikusan nem más, mint egy izom-pumpa, amely önmagában nem képes megváltoztatni sem a beteg személyiségét sem a viselkedését.
Ami képes azt megváltoztatni, az maga a betegség, a sokszor életveszélyes állapot, amelyben a beteg műtétre kerül, a műtéti stressz, a gyógyszerek és azok mellékhatásai, illetve a transzplantációval járó új életmód kritériumaihoz való alkalmazkodás. Mindezek együttesen eredményezhetnek bizonyos változásokat a személyiségben és az egyén értékrendjében.
KILÁTÁSOK
Ahogy a transzplantációt követően az évek mennek, az akut rejekció (kilökődés) kockázata valamelyest mérséklődik, s ezzel összhangban az immunszupresszív gyógyszerek mennyisége is csökkenthető.
A transzplantált immunrendszere így hatékonyabban tud védekezni a kórokozók ellen, ám egyfajta sérülékenység egész életre megmarad.
A transzplantáltak életszínvonala átlagosnak mondható, amennyiben az immunszupresszív gyógyszerek mellékhatásait a minimumon lehet tartani.
A mellékhatások minimalizálására azonban elengedhetetlen a kifogástalan együttműködés az orvosokkal és a kezelőszemélyzettel.
A transzplantált és új szívének egészsége, lényegében azon múlik, hogy képes-e részt venni ebben az élethosszig tartó együttműködésben, amely életének jó minőségű fenntartását és védelmét célozza.
forrás: semmelweis.hu
Összefoglalásként megállapítható, hogy a szívtranszplantáció sebészeti szakaszának nincs semmiféle mellékhatása. Ellenben az utókezelés során, a fenntarthatóság miatt (a kilökődés elkerüléséért) jelentős kompromisszumokat kell hozni. Az immunszuppresszív gyógyszerek védenek a kilökődéstől, de nyitottá, támadhatóvá teszik a szervezetet. Ez a megállapítás változó intenzitással, de az összes alkalmazott gyógyszerről elmondható. Így együtt komoly egyéb betegségeket okozhatnak, ezért is van szükség a folyamatos vizsgálatokra, hogy az ilyen nem kívánatos folyamatokat még időben észrevegyék és kivédhessék.
Forrás: Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika; GOKI
