VOLNA-VERS

Simon Ágnes: Volna-vers

Szóltál, Apu? Hívtál? Néztél?

Odaföntről látni véltél?

Ne butáskodj, nem megyek még

Itt lenn ragyog nekem kék ég

Netán rosszat cselekedtél?

S ördögök vendége lettél?

Mesélj, mizu Lucifernél?

(tudom, ezért pofon vernél)

Dehogy vernél, dehogy bántnál

Ha mégegyszer újra látnál

Nem csinálnál butaságot,

Megismernéd "kicsi" lányod...

Sosem voltunk "jóban-rosszban",

Nem is tudtad, milyen voltam,

Elsétáltunk egymás mellett

Puszit adtál, hogyha kellett...

Ami lett a veszted: Vesztünk!

(Szép kis csonka család lettünk)

Nem kesergek, nem vádollak,

Én sem nézem mi lesz holnap-

Jó lett volna együtt élni,

Felnőtt fejjel eléd állni

Nicsak, Apu, lett diplomám!

Büszke lettél volna reám

Hejhó, Apu! Unokád lett!

"Csípted" volna a gyereket

Magasra emelted volna,

Csókolva lett volna orra,

Kiáltott volna: Á! Papi!

Örültél volna hallani

Ejj, ha az sok-sok volna

Az Életben ott nem volna!

De ezzel még nincsen vége,

Lett ám néki kistestvére

(szomorkodom, nem láthattad

"Papaságod" nem adhattad)

Fényképekről nézegettek,

Sírodra virágot vittek,

Kérdezték, hogy Misi papa?

Hol lakik most? Hol otthona?

Mit mondhattunk, fenn az égben

Néz le rátok mosoly-szépen

Ajjaj Misi, Misi papa

Lett belőled ó! dédapa!

Jajj csak sírok, sírok-rívok

Égi számot újra hívok,

Nem veszik fel, folyton foglalt,

Jelzik, apud nincs már, meghalt-

Önző vagyok, nem is mondtam

Hugomnak is bizony ott van

Két szép fia (négy unokád!)

Sosem látott kicsi család...

Nem ragozom, nem toldozom,

Bűneidet feloldozom

Veled álmodtam az éjjel

Hívogató égi fénnyel