Simon Ágnes: Láthatatlan Lényeg

a vaknak nem biztos
hogy sötét a sötét
a látó sem látja mindig
az örömlét fényét
tiszta szemmel is lehetünk
homályosan suták
az autisták
sosem voltak buták

kéz nélkül is
festhetünk képeket
fül nélkül is
hallhatunk szépeket
a beteg is vágyja
a boldogságot
pénzért nem lelünk
ilyen ajándékot

szeretetet az is
számolatlan adhat
kinek szívében
szikék arattak
ereket billentyűt
kamrákat

ezért hát hiszem
hogy a vak is láthat
a béna is járhat
álmok útján bátran

s jómagam is
amelyikhez tartozom
attól nem félemberként
roskadok sorsomon
sőt TÖBB lettem
mert testemben
ezernyi önzetlen
ember vére lobog!

BETEGTÁJÉKOZTATÓ SZÍVTRANSZPLANTÁCIÓ ELŐTT ÁLLÓ ÉS TRANSZPLANTÁLT BETEGEK SZÁMÁRA

Tisztelt betegünk, kedves hozzátartozó és érdeklődő!

Klinikánkon több mint két évtizede magasszintű szakmai felkészültséggel végzünk szívátültetéseket, folyamatosan igazodva, és fejlődve a kor követelményeihez és lehetőségeihez.
A szívtranszplantáció célja, hogy betegeink az eddiginél jobb életminőséggel folytathassák életüket. A szívtranszplantáció egy nagy változást hozó esemény mind a beteg, mind a családja számára, amely folyamatban való helytállás sokszor megterhelő feladat. Mivel célunk pácienseink minden szempontból tökéletes felépülése, rendkívül fontosnak tartjuk betegeink e nehéz időszakban való támogatását.
Ennek egyik alappillére a megfelelő tájékoztatás melynek részben eleget téve hoztuk létre ezt az internetes felületet, ahol szakmailag hiteles információkhoz juthatnak a szívtranszplantációt közvetlenül megelőző időszakról, a műtétről és a műtét utáni  életmódról.

A szívátültetés (szívtranszplantáció), a tudomány jelen álláspontja szerint, a végstádiumú szívelégtelenség kezelésének leghatékonyabb és legjobb túlélést biztosító kezelési stratégiája.
A szívtranszplantáció egy olyan operáció, melynek során a súlyosan beteg szívet, új egészséges donor szívre cserélik.
A donor szívet egy olyan – szakértői bizottság által – agyhalottnak nyilvánított egyénből veszik ki, akit előzetesen transzplantációra alkalmasnak ítéltek.

A szívtranszplantáció célja, hogy egy olyan szívet biztosítson a jelöltnek, amely a műtét után jobb minőségű életre ad lehetőséget az  egyén számára. A szívtranszplantációt abban az esetben alkalmazzák, amikor a szívbetegség kezelésében egyéb kezelési formák már nem hatékonyak, és az állapot végstádiumú szívelégtelenséghez vezet. Végstádiumú szívelégtelenségről akkor beszélhetünk, amikor a szív teljesítőképessége olyan mértékben lecsökken, hogy minimális terhelés vagy nyugalmi állapot mellett képes csak a keringést fenntartani.
Ehhez az esetek egy részében folyamatos keringéstámogató gyógyszereket kell alkalmazni.

A szívbetegség előrehaladtával a beteg egyre gyakrabban kerül kórházba kardiális dekompenzáció, rosszullétek miatt. Amennyiben a szívelégtelenség - maximális gyógyszeres kezelés mellett sem stabilizálható, mechanikus keringéstámogató eszköz (műszív) beültetésére lehet szükség.

A szívtranszplantáció azonban nem mindenki számára megoldás, bizonyos tényezők  jelenlétében előfordul, hogy egy beteg nem alkalmas erre a műtétre. Azok számára, akik  nem kaphatnak új szívet, megoldást jelenhet a műszív, az úgynevezett VAD (ventricular  assist device), amely egy beültethető, mechanikus keringéstámogató rendszer.

A szívtranszplantáció 3 alapigazsága:

1. A szívtranszplantáció nem „csak egy operáció”, amely után minden megy a régi kerékvágásban. A műtétet megelőzően és utána kezelések és vizsgálatok sorát jelenti, egyfajta új életmódot.

2. Nagyon sok múlik a szívátültetett személyen és családján, a transzplantáció ugyanis számukra nem ott fejeződik be, amikor a mellkast bezárják, hanem ott kezdődik!
Szoros együttműködésre van szükség a beteg részéről az orvosi teammel és a kezelőszemélyzettel, hogy új szívét egészségben megőrizze. Az, hogy mennyi ideig működik a beültetett szív, sok mindentől függ – néhány tényezőre van ráhatásunk, néhányra nincs, viszont a felesleges kockázatvállalást a minimálisra kell csökkenteni, s ezt a szabályok betartásával lehet megvalósítani.

3. A szívtranszplantáció egy partneri kapcsolat a transzplantált és a gondozó centrum között, annak érdekében, hogy az új szívvel élő személy egészségét hosszú távon megőrizzék. 

Kik profitálhatnak legtöbbet a szívtranszplantációból?

Azok a betegek, akiknek szíve olyan állapotban van, amelyen más kezelés már nem javíthat.
Azok, akik összességében elég élettani és mentális tartalékkal rendelkeznek az igen megterhelő műtéthez, a műtét utáni korai időszakhoz, valamint az új életmóddal járó változtatásokhoz.
Azok a személyek, akik nem dohányoznak, és nem fogyasztanak alkoholt vagy drogokat.
Azok, akik képesek együttműködni azzal a terápiával, amelyet a transzplantációs team határoz meg. Akik képesek érzelmileg jól kezelni a donorszívre való várakozást.
Akik támogató családi és baráti hálóval rendelkeznek, mert ők segítenek túljutni ezen a sokszor stresszel teli időszakon.


TRANSZPLANTÁCIÓ ELŐTT – FELKÉSZÜLÉS A MŰTÉTRE

Várólista várakozási idő

A várólista a szerv átültetésére váró betegek listája. A várólisták létrehozását és fenntartását az is indokolja, hogy a szervátültetési programok esetén, az éppen rendelkezésre álló donorszervhez kell recipienst keresni (vércsoport kompatibilitás, testméretek, immunológiai egyezés alapján), vagyis olyan beteget, akinek a legnagyobb eséllyel tudja befogadni a beültetésre váró szervet.

Amíg a beteg a listán van, az orvosi team folyamatosan nyomon követi a beteg szívének és más szerveinek állapotát és az aktuális eredményeknek megfelelően változtatják a szükséges kezeléseket. A betegek egy része otthonában tölti a várakozási időt, ezért esetükben kiemelten fontos, hogy a transzplantációra váró személy, a transzplantációs koordinátornak megadott érvényes telefonszámhoz tartozó telefont mindig hordja magánál!

Az ismeretlen számokat is vegye fel és hívja vissza! A riadó ugyanis bármelyik  napon vagy napszakban megtörténhet.

Érdemes már a listára helyezést követő napokban beszerezni és összerakni az „úti  csomagot”, hogy ne a riadó utáni percekben kelljen kapkodni.

A csomagba a következő dolgok kerüljenek:

1. bontatlan csomagolású fogkefe, fogkrém 
2. borotva (egyszer használatos) 
3. új papucs zacskóban (könnyen lemosható, nem csúszós talpú) 
4. új vagy kimosott, magas hőfokon kivasalt pizsama vagy hálóing (lehetőleg elől  gombos) bezacskózva.

A transzplantációra várók közül azonban minden 3. beteg olyan rossz állapotban van,  hogy már nem bocsátható otthonába, így a műtét időpontját kórházban töltve kell  megvárnia. Állapotuk súlyosságának figyelembe vételével ezek a betegek a várólista  elején kapnak besorolást megelőzve a várólistán stabil állapotú betegtársaikat. Ők a  várakozási idő nagy részét az intenzív osztályon töltik, s általában nagy mennyiségű  gyógyszerre van szükségük ahhoz, hogy támogassák keringésüket. Ez az időszak  azonban csak átmeneti, mert állapotuk súlyossága ellenére ezek a betegek is ugyanolyan jó kilátásokkal rendelkezhetnek a transzplantáció utáni időszakra vonatkozóan, mint a stabilabb állapotban lévő társaik.


Transzplantációs riadó

Magyarország 2013-óta az Eurotransplant szervezet teljes jogú tagja, így a Magyar Nemzeti Szívtranszplantációs Várólistára felkerülő betegek számára az Eurotransplant mintegy 130 millió lakosa közül van elvi lehetőség donor szívet találni. A szervek odaítélése a Leidenben székelő központon keresztül minden esetben szigorú szakmai elvek mentén történik. Amennyiben egy betegünk számára megfelelőnek tűnő donorszívet találunk, klinikánk transzplantációs koordinátora  telefonon értesíti a szívre váró beteget.

A hívás során néhány rutin kérdést teszünk fel, úgy mint tapasztal-e bármilyen a legutóbbi transzplantációs kivizsgálás óta felmerült problémát, frissen kialakult náthát vagy megfázást, amik a szívtranszplantáció rizikóját fokozhatják, esetleg egyéb, olyan akadályozó tényezőt, ami miatt a transzplantáció nem elvégezhető. Ezután koordinátorunk egyezteti betegünkkel a klinikánkra való bejutás lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módját. Amennyiben szükséges és indokolt, megszervezi a mentőszállítást.
A behívás és a riadó időpontja bármelyik napra és bármelyik napszakra eshet, sőt a riadók többsége késő este, éjszaka történik. Ezért érdemes egy kis csomagban előre összekészíteni és készenlétbe helyezni azokat a holmikat, amik egy kórházi befekvéskor  feltétlenül szükségesek lehetnek. 
Ezek a következők:
1. bontatlan csomagolású fogkefe, fogkrém 
2. borotva (egyszer használatos) 
3. új papucs zacskóban (könnyen lemosható, nem csúszós talpú)
4. új vagy kimosott, magas hőfokon kivasalt pizsama vagy hálóing (lehetőleg elől  gombos) bezacskózva.

A donor szerv nagy kincs, hiszen életet ment. Így felelősek vagyunk azért, hogy mindig a legjobban rászoruló kapja a számára legjobb szervet. Az ilyen döntéseknél szükségszerű biztonság és túlbiztosítás, valamint a legjobb döntés meghozatalához szükséges idő rövidsége miatt előfordul, hogy egyszerre két beteget értesítünk. Időnként az is megesik, hogy a kórházi behívást követően a transzplantációs koordinátor ismét jelentkezik és lemondja a behívást.
Emiatt az indulásig érdemes továbbra is telefon  közelben maradni, illetve a mobil telefont bekapcsolva tartani.

A SZÍVTRANSZPLANTÁCIÓ MENETE

A szívtranszplantáció egy bonyolult szívsebészeti beavatkozás, melyet nagy tapasztalattal rendelkező szívsebész team végez. A szívtranszplantációs riadó során párhuzamosan két team kezd dolgozni.
A csapat egyik fele elindul a szervdonáció helyére, ami Eurotransplant donáció esetén akár Németországban is lehet, ők a donor, vagy szervkivevő team.
A csapat másik fele elkezdi a klinikánkra érkező, szívtranszplantációra váró recipiens előkészítését, ők a recipiens, vagy beültető team. 
A kiértesített beteg klinikánkra való beérkezését követő szokásos orvosi felvétel és néhány rutin vizsgálat, mint friss labor, mellkas röntgen elvégzése után megkezdődik a műtéti előkészítés.

Természetesen a két csapat párhuzamos munkáját folyamatosan összehangoljuk úgy, hogy figyelembe vesszük a szervkivételhez és a szerv klinikánkra szállításához szükséges időt. A beültetésre váró, recipiens beteg műtőbe kerülése ennek megfelelően általában a donor team visszaérkezése előtt 2 órával történik. Körülbelül ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a beteget az új szív fogadására előkészítsük.
Természetesen ez alatt az idő alatt is felmerülhetnek olyan problémák, melyek alapján a donor team úgy ítéli meg, hogy az adott szerv transzplantációra nem alkalmas. Ilyenkor a transzplantációs riadó folyamatát meg kell szakítanunk és végül a beteget  hazabocsátjuk.

Ez természetesen betegként, hozzátartozóként lelkileg megterhelő lehet, ám ez garantálja, hogy a transzplantációra váró beteg a lehető legjobb és legbiztonságosabb  kezelésben részesüljön.
A műtéti előkészítés és az altatás folyamán perifériás és centrális vénás és artériás kanülöket vezetünk a könyök és a nyak vénáiba és a csukló artériájába, majd a beteg elaltatását követően egy puha csövet a légcsőbe, amit az altatógéphez kapcsolunk.
Ezen a csövön keresztül végezzük a lélegeztetést a műtét alatt és után.
A szívsebész csapat ezután műtéti izolálást követően megnyitja a beteg mellkasát és kanülök segítségével a vérkeringést összeköti a szív-tüdő motorral, amely biztosítja a véráramlást és a test  oxigéndús vérrel való ellátását a műtét időtartama alatt.  Mindeközben, párhuzamosan zajlik a donor szív elbírálása. Amennyiben a szív megfelelőnek bizonyul, a kiemelést követő 4-5 órán belül beültetésre kell kerülnie. Természetesen mindkét team azon dolgozik, hogy ez a lehető legrövidebb időn belül megtörténjen. Ezért is van időnként szükség a légi úton, helikopterrel vagy repülőgéppel való szállításra. Azt az időtartamot, ami a szervkivétel és az új szív beültetése és újraindítása között telik el, iszkémiás időnek nevezzük.
Természetesen a recipiens szívét nem vesszük ki addig, amíg a donor szív meg nem érkezik a kórházba. A donor csapat visszaérkezésekor veszi kezdetét a szívműtét azon része, ami a szív beültetését jelenti. Ennek során a beteg szívet kiemeljük, majd a donor szívet pontosan régi helyére varrjuk vissza.

A test és az új szív ereinek összekapcsolásával a vérkeringés helyreáll, az új szív elindul és fokozatosan átveszi a szerepet a szívmotortól. A motort fokozatosan leállítjuk és a kanülöket eltávolítjuk. Néhány mellkasi szívó drain hátrahagyásával, -melyeket később az intenzív osztályon távolítunk el-, rövidesen bezárjuk a mellkast és a beteget az intenzív osztályra szállítjuk. A teljes műtét általában 5-8 órát tart.

A TRANSZPLANTÁCIÓT KÖVETŐ KÓRHÁZI TARTÓZKODÁS 

Műtét utáni közvetlen poszterápiás időszak 

A transzplantáción átesett személy az intenzív terápiás osztályra (ITO) kerül a műtét utáni kezelésének folytatására. Az itt beállított intenzív terápia része a légzés és keringés támogatása, illetve az életfontosságú szervek működésének fenntartása, és  célja a transzplantáció után lévő szervezet mielőbbi stabilizálása.
A beteg általános állapotának stabilizálódásával első lépésben a lélegeztetést szüntetjük meg (a szájon át bevezetett lélegeztető csövet eltávolítjuk) az estek kb. 2/3ában a műtétet követő 24 órán belül. Ezután a szív és keringéstámogató gyógyszerek leépítése következik (napok alatt). Mindezekkel párhuzamosan pedig beállítjuk a szívtranszplantációra specifikus gyógyszereket, a beteg táplálkozását és megindul a műtét utáni mozgásszervi rehabilitáció (gyógytorna).
Ebben az időszakban a transzplantált beteg naponta esik át szívultrahang és mellkasröntgen vizsgálatokon és heti rendszerességgel szívizombiopszián vesz részt.

Az intenzív osztályos kezelést követően - ami megközelítőleg 1 hét - a beteget szívsebészeti osztályunkra vagy a későbbi gondozását végző intézménybe helyezzük át, a műtét utáni ellátás és a  szívtranszplantált életmód elsajátításának céljából – mely további kb. 3 hét. 

Posztterápiás időszak utáni első év – második szakasz:

A posztterápiás időszak (ha minden jól megy ez 4 hét) után a transzplantált otthonában éli életét, de gyakori, kórházi befekvéses vizsgálatokon vesz részt. 

Az első három hónapban kéthetente van szívizombiopszia és teljes kivizsgálás. 

A 4. hónaptól a 12. hónappal bezáróan havonta van befekvéses biopszia és kivizsgálás. 

Ekkor az éves záró vizsgálat során az előbbi vizsgálatok mellett még egy szívkoszorúér-festést is elvégeznek. Ennek célja nyilvánvalóan a koszorúerek állapotának ellenőrzése. Ha minden rendben van, akkor több, protokoll szerinti szívizombiopszia vizsgálat már nem lesz. Panasz, kilökődésre utaló jelek esetén azonban a későbbiekben is bármikor szükségessé válhat.

Ebben az időszakban a transzplantált 3-6 hónapig csak a családtagjaival érintkezhet, utána egyéni adottságok alapján ez oldódhat. Mindenkire igaz ugyanakkor, hogy csak maszkban és kesztyűben közlekedhet az otthonán kívül.

Utókezelés első évtől élethosszig – harmadik szakasz:

 

A harmadik szakaszban negyedévente van vizsgálat ambuláns (járóbeteg ellátás) körülmények között, majd éves befekvéses vizsgálat szívkoszorúér-festéses vizsgálattal. 

Ez az ötödik év végéig biztos, hogy így megy. A hatodik évtől kezdődően egyéni állapotoktól függően lehet eltérés.

Eddig is cél volt, de a harmadik szakaszban van igazán realitása annak, hogy az immunszuppresszív gyógyszerek szintjét –vérvizsgálat alapján- az optimálisra csökkentsék, a többi ún. célgyógyszert, mint például a szteroid tartalmúakat pedig kivezessék.

Az élhető élet szempontjából e két lépés nagyon fontos, mert ezeknek a gyógyszereknek nagyon komoly következményeik és mellékhatásaik vannak. Az immunszuppresszív gyógyszerek ugyan már sosem lesznek elhagyhatóak, mert ezek védenek a kilökődéstől, de arra a lehető legalacsonyabb szintre állítják be az utókezelő orvosok, ahol még azok nagy biztonsággal kifejtik hatásukat. Ezt hívják optimális dózisnak.

Összefoglalásként megállapítható, hogy a szívtranszplantáció sebészeti szakaszának nincs semmiféle mellékhatása. Ellenben az utókezelés során, a fenntarthatóság miatt (a kilökődés elkerüléséért) jelentős kompromisszumokat kell hozni. Az immunszuppresszív gyógyszerek védenek a kilökődéstől, de nyitottá, támadhatóvá teszik a szervezetet. Ez a megállapítás változó intenzitással, de az összes alkalmazott gyógyszerről elmondható. Így együtt komoly egyéb betegségeket okozhatnak, ezért is van szükség a folyamatos vizsgálatokra, hogy az ilyen nem kívánatos folyamatokat még időben észrevegyék és kivédhessék.

Forrás: Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika; GOKI

Gyógyszerek 

Az intenzív terápia mellett a transzplantáció szempontjából speciális kezelés – szervkilökődést gátló kezelés - az úgynevezett immunszupresszív gyógyszerek beállítása a műtét után azonnal megkezdődik.
Az immunszupresszív gyógyszereket a transzplantáltaknak életük végéig szedniük kell.
Az immunrendszer ugyanis a beültetett szívet, mint idegen testet érzékeli és immunválaszt produkál, majd megtámadja és károsítja a donor szívet. Az immunszupresszív gyógyszerek speciálisan, ill. célzottan csökkentik az immunrendszer aktivitását, hogy megakadályozzák a szív „kilökődését” okozó immunválaszt.
Mivel az immunszupresszív gyógyszerek elengedhetetlenül fontosak egy transzplantált számára a hosszútávú túléléshez, a használatukhoz kapcsolódó kockázat úgy csökkenthető a legjobban, hogy a kezelőorvos által előírt  dózisban és időben kerülnek bevételre a tabletták.

A legfontosabb gyógyszerszedési szabályok:

A transzplantált…
•lehetőleg minden nap ugyanabban az időben vegye be gyógyszereit!
• saját döntése alapján soha ne csökkentse, vagy hagyja abba gyógyszereinek szedését, még akkor sem, ha jobban érzi magát!
• ha véletlenül nagyobb adagot vett be gyógyszeréből, azonnal konzultáljon az orvosával!
• ha elfelejtette bevenni a gyógyszerét, azonnal pótolja, amint eszébe jutott, kivéve, ha a következő adagot már öt órán belül be kellene vennie!
• ne adjon másnak a gyógyszeréből!
• a dobozon feltüntetett lejárati idő után ne vegyen be a gyógyszerből, fel nem használt gyógyszerét ne dobja ki, hanem juttassa vissza a gyógyszertárba!
• orvosa tudta és beleegyezése nélkül ne szedjen semmiféle vény nélkül kapható gyógyszert!
• ha bármilyen szokatlan tünetet tapasztal, értesítse orvosát!
• gyógyszereit száraz, hűvös helyen, fénytől védve, gyermekek elől elzárva tárolja!
• ellenőrizze, hogy elegendő gyógyszere legyen hétvégére és az ünnepnapokra, ha megváltozott a dózis, nézze meg, hogy van-e elegendő gyógyszere az emelt dózisok biztosítására! 

A beültetett szív kilökődésének megakadályozására a kombinált immunszupresszív kezelést egész életén át szükséges folytatni.
A legtöbb szívtranszplantációs központban hármas immunszupresszív terápiát alkalmaznak. Ennek része a fokozatosan csökkentett dózisban adott cyclosporin vagy Prograf, a CellCept, illetve az azathioprin, valamint az ugyancsak fokozatosan redukált dózisban alkalmazott szteroid.

A megfelelően beállított immunszuppresszió mellett az akut rejekció (akut kilökődés) ritka. Azonban a szervezet immunreaktivitásának mesterséges csökkentése és a hosszú távon alkalmazott immunszupresszív gyógyszerek számos szövődmény forrásai lehetnek.
Ezek közül a legjelentősebbek a fertőzések, a malignomák kialakulása és a különböző gyógyszerek mellékhatásai.

- A cyclosporin tartós szedése magas vérnyomást, vese és májkárosodást, fokozott szőrnövekedést, valamint rosszindulatú daganatok megjelenését okozhatja.

- A hosszú távú szteroidterápia mellékhatásai (Cushing-szindróma, cukorbetegség, csontritkulás, szürke hályog, magas vérzsírszint, fekélyképződés, személyiségzavarok stb.) közismertek. Az azathioprin folyamatos alkalmazása májkárosodásra, hasnyálmirigy  gyulladásra, epekövességre hajlamosít.

Leggyakrabban alkalmazott immunszuppresszív szerek

1. Kortikoszteroidok
2. Antimetabolitok: 
• metothrexat (MTX, folsavantagonista
• azathiorin (purinantagonista  
• mycofenolatmofetil 
3. T-sejt osztódást-gátlók: 
• cyclosporin 
• FK506 (tacrolimus) 



A következő részben a leggyakrabban alkalmazott immunszuppresszív gyógyszereket  ismertetjük, azonban ezek az információk nem terjednek ki minden egyes részletre!
Egyes gyógyszereket egész életén át kell szedni (fenntartó kezelés), míg másokat csak  rövid ideig, a kilökődési epizódok kezelésére.

Fenntartó kezelés:
Cyclosporin, Tacrolimus, Everolimus, Kortikoszteroidok, Azathioprine,  MycophenolateMofetil, MycophenolateNatrium.

Kilökődés megelőzésére:
Daclizumab, Basiliximab.  Kilökődés kezelésére: ALG (Antilimfocita Globulin, ATG (antitimocita Globulin, OKT-3  (Muromonab-CD3. 

FENNTARTÓ KEZELÉSRE ALKALMAZOTT IMMUNSZUPPRESSZÍV SZEREK 

SZTEROIDOK (MEDROL)

Ezek a gyógyszerek a szerv kilökődés megelőzésére, vagy nagyobb adagban alkalmazva a kilökődés kezelésére alkalmasak.
A szteroidokat mindig alap immunszuppresszív szerek mellé adják.

Mellékhatásai lehetnek:
gátolt sebgyógyulás, fertőzésekre való fokozott hajlam, fertőzést követően normálisan fellépő láz és más gyulladásos tünetek jelentkezésének gátlása, emelkedett vércukor, kedélyváltozások (felfokozott érzelmi állapottól az agitáltságig, zavartságig, esetleg depresszió is kialakulhat), arcszőrzet fokozott  növekedése, pattanások megjelenése.
Hosszú távon a mellékhatások a teljes fenntartó dózis nagyságával állnak összefüggésben.

Dózistól függően a szteroidok a következő mellékhatásokat válthatják ki:
fokozott étvágy, ennek következtében súlygyarapodás, test zsírtartalmának eltolódása (duzzadt arc, lekerekedett hát, elhízott has, vékony comb), csontok elvékonyodása, csontritkulás, izmok legyengülése/sorvadása, magas vérnyomás, bőr vastagságának csökkenése, sérülékenysége, emésztőrendszeri mellékhatások (hányinger, hányás, hasmenés, gyomorsav túltengés, nyombél-, gyomorfekély), szürke  hályog, cukorbetegség. 

Azathioprine (Imuran)
A sejtek osztódását gátolja. 
Mellékhatásai lehetnek:
fertőzésekkel szembeni fokozott hajlam, hemoglobin szint  csökkenés miatt vérszegénység.

MycophenolateMofetil/MMF (CellCept)

A limfociták (immun-fehérvérsejtek) osztódását akadályozza meg.

Mellékhatásai lehetnek:
a csontvelő sejtjei gyakran osztódnak és nagyon érzékenyek a MMF-re. A gyógyszert szedő betegnek csökken a fehérvérsejt számuk és igen ritkán a vérlemezke számuk, ezért érzékenyek lehetnek a fertőzésekkel szemben.

A KILÖKŐDÉSI REAKCIÓ KEZELÉSÉRE HASZNÁLT IMMUNSZUPRIMÁLÓ SZEREK

Antitimocita Globulin (ATG), Antilimfocita Globulin (ALG) Az ATG és ALG poliklonális antitest, ami azt jelenti, hogy képesek különböző fehérvérsejtfélékhez kötődni, és azokat elpusztítani.
Az ATG és ALG egyaránt nagyon hatékony immunszupresszív szer, és általában csak egyszer, nagyon rövid időre kerülnek alkalmazásra, általában közvetlenül a transzplantáció után, vagy a kilökődés kezelésére.

Mellékhatási lehetnek:
légzési nehézség, emésztőrendszeri problémák (hányinger, hányás, hasmenés), szérumbetegség, azaz láz, hidegrázás, bőrpír, ízületi fájdalom; fokozott vérzékenység. 
Az ATG és ALG csak intravénásan adható. Az infúzió időtartama 4-6 óra.

Infekció (FERTŐZÉSEK)

A transzplantáltak életében a fertőzések mindig aggodalomra adnak okot, főleg a műtét utáni első néhány hónapban.
A gyorsan kialakuló életveszély miatt a transzplantált személynek azonnal jelentenie kell kezelőorvosának minden olyan tünetet vagy panaszt, amely fertőzés jele lehet.
Ezek a következők:
láz, hőemelkedés, torokfájdalom, sűrű orrfolyás, nehézlégzés, vizeléssel összefüggő fájdalom vagy panasz, hányás, hasmenés, elesett állapot stb.

A fertőzések kezelése antibiotikumokkal történik, emiatt rendkívül fontos a mielőbbi kórházi felvétel, hogy a kezelőorvos a megfelelő gyógyszert  tudja kiválasztani.

Az immunszuppresszív gyógyszerek segítségével a kilökődés megakadályozható, ugyanakkor rontják a szervezet, fertőzésekkel szembeni védekező képességét.
Néhány egyszerű szabály betartásával a transzplantált személy és családja képes csökkenteni a fertőzések megjelenésének valószínűségét anélkül, hogy szükségtelenül korlátoznák  életmódjukat.

Ezek a szabályok a következők:

A transzplantált…
• pihenjen eleget!
• táplálkozzon egészségesen, étrendje legyen kiegyensúlyozott!  
• mozogjon rendszeresen, tartsa súlyát elfogadható határon belül! 
• kerülje a zsúfolt helyeket az influenzás időszakban! 
• rutinszerűen mosson kezet a tevékenységek előtt és után! 
• viseljen kesztyűt, ha kertészkedik, vagy más, földdel kapcsolatos munkát végez! • ne dohányozzon! • kerülje a falbontással járó területeket, építkezéseket!


Biopszia

A biopszia, egy szívizomból vett mintavételi eljárás, mely képes megmutatni, hogy a recipiens szervezete kilöki-e a beültetett szívet vagy sem. Ezt a tesztet a transzplantációt követő hetekben rendszeresen elvégzik a transzplantáción átesett személyen.

A vizsgálat során egy katétert vezetnek fel a nyaki vénán keresztül a szív jobb kamrájához, amelyből egy apró eszköz segítségével szövetmintát vesznek.
Az így nyert mintát továbbküldik vizsgálatra, melynek során a szervkilökődés jeleit keresik.

A transzplantációt követő első évben csökkenő időközönként, de mintegy 12-14  alkalommal történik biopszia, amely egy napos kórházi bentfekvéssel jár. 

Rejekció (Kilökődés)
 
Mint az előbbiekben már szó volt róla, az immunrendszer megtámadhatja és károsíthatja a donor szívet, ezért kell a szívtranszplantáltak úgynevezett immunszupresszív gyógyszereket szednie. Ezek olyan gyógyszerek, melyek az immunrendszer aktivitását csökkentik, meggátolva ezzel a kilökődést, azaz rejekciót.

A kilökődés meghatározására a rendszeresen vett biopszia szolgál.
Az első 3 hónapban a legsűrűbbek a biopsziák, majd ezek alkalmai fokozatosan ritkulnak. A ritkuló biopsziák ellenére azonban a rejekció kockázata sohasem szűnik meg teljesen.

A transzplantáltnak mindig szüksége lesz az immunszupresszív gyógyszerekre, melyek mennyisége idővel csökkenhet, ám a transzplantált magától soha nem hagyhatja ki vagy  végleg el az előírt adagot.

A szívtranszplantáltak közel 25%-ánál azonban még így is megjelennek a rejekció jelei a transzplantációt követő első évben.

Az enyhébb rejekció általában tünetmentes súlyosabb esetben azonban a következő panaszok jelenhetnek meg: légvétel lerövidülése, zihálás, hőemelkedés/láz, súlygyarapodás vízvisszatartás miatt (vizesedés), megszokottnál kevesebb mennyiségű vizelet ürítése, kimerültség, nyugtalanság, feszültség, pulzusemelkedés, vérnyomás emelkedés/csökkenés.

A kontrollvizsgálatokon azért fontos megjelenni, mert a transzplantált szervezete elkezdheti kilökni az új szívet, anélkül, hogy a recipiens ennek tudatában lenne. Néhányan megérzik a kilökődés jeleit, ám vannak olyan esetek is, amikor nem!
A kontrollvizsgálatokon való rendszeres megjelenés biztosítja, hogy az esetleges kilökődés időben felismerésre és kezelésre kerül. Mindemellett a rendszeres kontrollvizsgálatokon lehet feltenni az életmóddal és egyéb aktuális problémával, élethelyzettel kapcsolatos kérdéseket.

BŐR-ÉS HAJÁPOLÁS

A szteroidok (Medrol) pattanások (acne) képződését válthatják ki az arcon, mellkason, vállon és a háton. Acne jelentkezésénél a bőrfelületet napi háromszor kell enyhe antibakteriális hatású szappannal megmosni, majd leöblíteni. Érdemes kerülni a terület dörzsölését, és a gyógyszerrel kevert hipoallergén készítményeket az acne elfedésére, mert a smink viselése megakadályozhatja az acne gyógyulását.
Amennyiben a pattanás nem gyógyul, a kezelőorvoshoz vagy a transzplantációs munkacsoporthoz kell fordulni. Ha a transzplantált bőre száraz, ne mossa szappannal egy ideig, hogy bőre visszanyerhesse természetes nedvességtartalmát.
A szteroidok befolyásolhatják hajának minőségét is.
A tartós hajfestékek, színezők, hullámosító folyadékok és szőkítő oldatok törékennyé teszik haját. Érdemes ennek kivédésére jó minőségű hajápoló sampont és balzsamot használni.

Az immunszuppresszív kezelés hatására az arcon és néha egyéb területeken fokozott szőrnövekedés alakulhat ki. Emiatt tilos a gyógyszerek szedését abbahagyni, vagy a dózison változtatni! Ha a szőrnövekedés igen erőteljes, a kezelőorvoshoz kell fordulni.


HAZAMENETEL ÉS „STERIL” SZOBA

A transzplantált hazaérkezése előtt a család feladata, hogy maximális tisztaságot teremtsen otthonukban.

Járólap, parketta stb. fertőtlenítőszeres tisztítása, bútorzat fertőtlenítőszeres lemosása, ha szükséges tisztasági festés, tapétázás a transzplantált  szobájában és a mellékhelyiségekben.

Sok transzplantált otthonába bocsátható a műtétet követő 4.-5. héten, ám bizonyos esetekben a kórházi tartózkodás elhúzódhat.

Az első egy évben a transzplantált személyekre szoros kórházi kontroll vonatkozik, ami körülbelül havi ellenőrzést és vizsgálatokat jelent.
A transzplantáltak otthonukba bocsátását követően nagyon fontos, hogy olyan körülmények között legyenek, melyek között a fertőzések kockázata a lehető legminimálisabb.

A transzplantáltak otthoni elhelyezésére célszerű egy úgynevezett „tiszta vagy steril szobát” kialakítani, ennek feltételei a következők:

1. a szoba friss festése mosható festékkel
2. parketta, laminált parketta vagy járólap lerakása
Ajánlott a transzplantált szobáját minden másnap felmosni
3. célszerű a redőny, illetve reluxa alkalmazása függönyök helyett (vagy a függönyök hetente történő mosása). 
4. a szobában a legszükségesebb tárgyak bent lehetnek, azonban praktikus a „porfogó” tárgyakat kivinni a könnyebb portalanítás miatt, melyet minden másnap érdemes elvégezni. (képek, könyvek, nippek, díszek, stb)
5. a transzplantált szobájában fontos, hogy háziállat ne tartózkodjon!
A lakás egyéb helységeit - amennyiben nincs mód külön fürdő és WC kialakítására - a transzplantált a következő feltételek mellett használja:
- a család többi tagja maga után fertőtlenítő kendővel törölje át az általa használt tárgyakat (WC ülőkét,  fürdőkádat, távozáskor a kilincset, stb..) - A transzplantált használat előtt is tegye meg ugyanezt!
- Otthon pár hét után a maszk használata elhagyható, azonban továbbra is kerülni kell a  tömegközlekedést, a bevásárlóközpontokat és a poros helyeket (építkezés, felújítások stb..)


HÁZIÁLLATOK ÉS NÖVÉNYEK

Háziállatok tartása a fertőzésveszély miatt nem ajánlott. Legkisebb fertőzésveszélyt jelentik a halak, hüllők, pókok, kis rágcsálók, pl. hörcsög, egér, és a nyúl. Kutya tartása lehetséges, de inkább a rövid szőrű fajtákat ajánljuk, mert könnyebb a szőrzetük tisztántartása.
Amennyiben van háziállat, a transzplantált kerülje az ürülékük környékét, és kerülni kell, hogy az állat a transzplantált kezét, arcát megnyalja, ha ez mégis véletlenül megtörténne, az érintett területet szappannal és vízzel kell lemosni!
A háziállat összes járulékos dolgát (pl. etető-itató edény) tisztán, és távol kell tartani a transzplantált személyes dolgaitól, az állat  hálószobába való bejárása pedig szigorúan tilos!

KIKAPCSOLÓDÁS

Műtét után a transzplantált fokozatosan egyre többet tartózkodhat a szabadban, de a tömeget kerülnie kell! Az orr-száj maszkot és a cérnakesztyűt addig kell használni, ameddig a kezelőorvos azt szükségesnek tartja. Távolabbi utazásokról mindig ki kell kérni az orvos tanácsát és orvosi igazolást szerezni a szívtranszplantációról! Külföldi utak esetén érdemes utánajárni, hogy adott területen, szükség esetén mely intézményekhez lehet segítségért fordulni és még utazás előtt felvenni velük a kapcsolatot. Érdemes kerülni azokat a területeket, ahol a víz és az élelmiszer fertőzött lehet, és alacsony a higiénia szintje. Amennyiben a transzplantált repülőgéppel utazik, az elegendő gyógyszermennyiséget kézipoggyászként érdemes magával vinnie.


TÁPLÁLKOZÁS

A szívátültetést követően nagyon fontos, hogy a műtöttek egy egészséges és kiegyensúlyozott étrendet tartsanak.

A gyógyszerek miatt a súlygyarapodás lehetősége a sokszorosára nő, ezért elengedhetetlenül fontos a rendszeres mérsékelt testmozgás és a  megfelelő táplálkozás.

A kortikoszteroidok egyik mellékhatása következtében a transzplantáltak étvágya  jelentős mértékben megnőhet. Emiatt az elhízás veszélye igen nagy, mely jelentős  problémát okozhat hosszú távon.
Célszerű alacsony zsír és szénhidrát tartalmú diétát  tartani ahhoz, hogy testsúly és vércukorszint megfelelő kontroll alatt maradjon.
A  transzplantáltaknak kórházi tartózkodásuk alatt dietetikus segít abban, hogy a  szükséges információkat elsajátítsák, valamint tőle kaphatnak segítséget étrendjük  összeállításában.  A transzplantáltnak otthonába bocsátását követően fokozottan ügyelnie kell az  étrendjére!
A táplálékkal elfogyasztott baktériumok, gombák, szennyeződések  különböző fertőzések kialakulásának forrásai lehetnek, melynek lehető legteljesebb  kiküszöbölése a cél.

Ennek érdekében a következő fontos szabályokat kell betartani: 

1. Vásárláskor ellenőrizni kell a csomagoláson jelzett szavatossági időt! A húsok, zöldségek és gyümölcsök mindig frissek legyenek! Zöldséget és gyümölcsöt felhasználás előtt folyó vízzel kell megmosni!

2. Az ételeket mindig frissen kell elkészíteni, kiolvasztott, állott, többnapos, fagyasztott ételt  kerülni kell! Gyorséttermekből, kifőzdékből való étel fogyasztását lehetőség  szerint kerülni kell!

3. Műtét után eleinte a zöldségek, gyümölcsök csak hőkezelt formában  fogyaszthatók (pl. befőtt, kompót, leves), kivétel ez alól a banán, a narancs és a  mandarin.
Az aprómagvas gyümölcsök, az olajos magvak (dió, mogyoró, mák,  mandula) és aszalt gyümölcsök fogyasztása erősen szennyezett jellege miatt  nem ajánlott.

4. A transzplantált csapvizet nem ihat, ezért szénsavmentes  ásványvíz javasolt. Tea, kakaó, malátakávé, karamella fogyasztható. Szűrt, jó  minőségű gyümölcsleveket is ihat, kivéve a grapefruitlét, ugyanis a grapefruit  megnöveli a gyógyszerek (tacrolimus, cyclosporin, sirolimus) vérszintjét, és  mellékhatások kialakulásához vezethet. Feketekávé orvosi engedéllyel, mérsékelt mennyiségben fogyasztható.

5. Tejtermékek közül a transzplantált csak pasztőrözött dobozos tejet, vagy  felforralt tejet és ebből készült italokat fogyaszthat (pl. kakaó). Sajtok közül az  előre csomagolt sajtok (lapka, kocka) engedélyezettek, ám a penészes és lágy sajtok nem. Túró a kezdeti időszakban kerülendő, joghurt fogyasztható.

6. A húst elkészítés előtt, folyóvíz alatt kell megmosni. A húsok frissen sütve, főzve, csak hőkezelve fogyaszthatók - tatárbifsztek és hirtelen sült húsok kerülendők! Az első időszakban a felvágottak fogyasztása csak meleg szendvicsbe sütve ajánlottak, később vákuumcsomagolású felvágottak (gépsonka, párizsi) frissen fogyaszthatók.

Füstölt áru, pácolt, nemes penésszel borított szalámi, sonka, kolbász nem ehető! Gyorsan romló, belsőséget tartalmazó készítmények szintén kerülendők (májasok, stb).

7. Tojást kizárólag keményre főzve vagy sütött állapotban, ételekbe főzve szabad fogyasztani. Tilos a félig nyers tojással készült vagy félig nyers tojás: majonéz, madártej, lágy tojás, bundás kenyér, rántotta, tükörtojás.

  
8. Desszertek közül, csak az otthon sütött sütemények fogyaszthatók, amelyekben főzött krém vagy lekvár van. Nyers alapanyagot tartalmazó (vajkrém, tejszínhab,  tojás, friss gyümölcs) sütemény fogyasztása kerülendő. Házilag készült  palacsinta, kevert piskóta, gombóc és pizza készíthető.

9. Az ételek elkészítésekor mérsékelt fűszerezés ajánlott, melyet a főzés alatt kell  az ételbe juttatni.

A szteroidok, valamint kisebb mértékben a cyclosporin és a  tacrolimus hatására a szervezet visszatartja a sót, ezért a sós, erős és egzotikus  fűszerezés nem ajánlott, mert folyadék visszatartáshoz és vérnyomás  emelkedéshez vezethet. 
A bevitt só csökkentése a következő módszerekkel valósítható meg:

• főzéskor csak kis mennyiségű só használata. 
• az ételek „utósózásának” elhagyása. 
• az olyan sós ételek kerülése, mint a chips és a konzervek. 
10. Kenyér estében célszerű a frissen sütött, vagy gyári csomagolású kenyereket  előnyben részesíteni.

Érzelmi élet 

A transzplantáció, a fizikai megterhelés mellett jelentős érzelmi terhet is ró a betegre és  családjára egyaránt.

Azt a közkeletű szemléletet, miszerint  a donor bizonyos tulajdonságai tovább élnek abban, aki a szervet megkapta, hogy  megváltozik a recipiens személyisége stb. kívánatos kritikával kezelni, ugyanis a klinikai  tapasztalat ezt nem támasztja alá!
A beültetett szív praktikusan nem más, mint egy  izom-pumpa, amely önmagában nem képes megváltoztatni sem a beteg személyiségét  sem a viselkedését.
Ami képes azt megváltoztatni, az maga a betegség, a sokszor  életveszélyes állapot, amelyben a beteg műtétre kerül, a műtéti stressz, a gyógyszerek  és azok mellékhatásai, illetve a transzplantációval járó új életmód kritériumaihoz való alkalmazkodás. Mindezek együttesen eredményezhetnek bizonyos változásokat a  személyiségben és az egyén értékrendjében. 

KILÁTÁSOK

Ahogy a transzplantációt követően az évek mennek, az akut rejekció (kilökődés) kockázata valamelyest mérséklődik, s ezzel összhangban az immunszupresszív gyógyszerek mennyisége is csökkenthető.
A transzplantált immunrendszere így hatékonyabban tud védekezni a kórokozók ellen, ám egyfajta sérülékenység egész életre megmarad.

 A transzplantáltak életszínvonala átlagosnak mondható, amennyiben az immunszupresszív gyógyszerek mellékhatásait a minimumon lehet tartani. 

A mellékhatások minimalizálására azonban elengedhetetlen a kifogástalan együttműködés az orvosokkal és a kezelőszemélyzettel.

A transzplantált és új szívének egészsége, lényegében azon múlik, hogy képes-e részt venni ebben az élethosszig tartó együttműködésben, amely életének jó minőségű fenntartását és védelmét célozza. 

forrás: semmelweis.hu

Összefoglalásként megállapítható, hogy a szívtranszplantáció sebészeti szakaszának nincs semmiféle mellékhatása. Ellenben az utókezelés során, a fenntarthatóság miatt (a kilökődés elkerüléséért) jelentős kompromisszumokat kell hozni. Az immunszuppresszív gyógyszerek védenek a kilökődéstől, de nyitottá, támadhatóvá teszik a szervezetet. Ez a megállapítás változó intenzitással, de az összes alkalmazott gyógyszerről elmondható. Így együtt komoly egyéb betegségeket okozhatnak, ezért is van szükség a folyamatos vizsgálatokra, hogy az ilyen nem kívánatos folyamatokat még időben észrevegyék és kivédhessék.

Forrás: Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika; GOKI

Simon Ágnes - Összes verse

LÉLEK-LOBOGÁS

Kora gyermekkorom óta lételemem az írás, már általános iskolában is
farigcsáltam kezdetleges rímekkel átszőtt kis szösszeneteket.

Középiskolában jóval sűrűbben -és akkor már tudatosan- fordultam a vers,
a ritmika, a szavakkal való játékok elbűvölő varázsához.

Igazán azonban fiatal felnőttkorom első szerelmei, csalódásai, lelkemet
megérintő eseményei voltak azok, amelyek komolyabb írásokra késztettek.

A versírás felnőtt fejjel forrt ki bennem teljesen, amely most már óhatatlanul átszövi életemet, mindennapjaimat. Verseimet gyakran fűszerezi humor, néhol fanyar
meglátások, akadnak indulattól, de éppúgy szenvedélytől fűtött alkotásaim is.

Ennél a néhány sornál azonban jóval többet mond

az "ÁLDÁS VAGY ÁTOK" című versem,

amely pontosan az útkeresésemről,

(költői) sorsom fürkészéséről szól.

A választ talán soha nem tudom meg, ennek ellenére én

továbbra is ÍROK, mert hitem és meggyőződésem,

hogy akinek egyszer különleges tollat adott a kezébe a teremtő,

annak a papírra vetett gondolatai is különlegesek lesznek.

S ha mindezek túlmutatnak a saját örömszerzésen,

és másoknak is élményt nyújtanak, akkor már megérte.

áldás vagy átok

Vox Humana

Legszebb hangszer az emberi hang

Halk szívdobbanás hozzá a lant

Hatoljon lelkedig minden suta sorom

Csendüljön füledbe csacska kicsi dalom

Élet-vonat

Jegyünket nem váltottuk meg,

ajándékba kaptuk,

egy lehetőség-ablakon át

kezünkbe tette valaki,

s mi elfogadtuk.

Nem kérdeztük hány fényévre szól,

csak elindultunk,

bizakodva, ártatlanul,

Rácsodálva vonatunkra

mely elénk tornyosult

Hatalmas mozdonyában

láthatatlan masiniszta

döntött és indított

Rándult a vonat, sípolt, kattant,

Felültünk rá, nincs leszállás -

Isten tudja, hol talál ránk

az első és hol,

az utolsó állomás.

Ritmikus robogások között

láttunk ezernyi megállót

kicsit, nagyot, kopott várót

fényes peront,

pompás pályaudvarokat,

Újonnan-új utasokat,

jöttek, mentek, velünk voltak,

arrébb álltak, elpártoltak,

szerettek vagy meggyűlöltek,

Mégis, mégis valameddig

együtt voltunk, egy vonaton

Osztozkodtunk útvonalon,

szerelmeken, bánatokon

Nem volt monoton a lárma

Megtanultunk mindent és

gomolygó emlékeket hagytunk hátra

Sokszor egy-egy Ismeretlen

lett utunknak hű barátja...

S ha egy csöndes állomáson

halkan eltűnt mint egy álom, az

elrebbenő pillanatok miket együtt

éltünk végig, soha el nem feledhetők.

Vonatunk könyörtelen, nincs vele a

végtelen, szállít, röptet tova, nem vár

arra, ki vissza pont nem erre száll

- Kihalt a táj -

De annyira fáj,

ha valaki elmegy, még ha

oly szépen is int nekünk vissza

Homlokunkat az ablakra szorítva

sokáig nézzük...

lelkünkben örökre ott marad a nyoma -

S bár zokogva megyünk tova

(a hosszú út néha mostoha)

ám vigasztal a gondolat,

ha másik vonaton is, de

egyszer együtt érünk ODA.

S a nagy közös végállomáson

- hol nincs már nyüzsgés -

elgyötörten ledobjuk életnyi bőröndünk

Angyali isten-kalauzok kérik jegyünket

arcukon jóság-fény sugárzik

- nem voltunk potyautasok! -

Megérkeztünk.

Többet már nem fáradunk.

Ennyi.

Ennyi volt a közös utunk.

Régi-elmúlt útitársak

fénylelkével találkozunk

Jó lesz majd így -

földöntúli ölelésben

mindannyian felolvadunk.

(Eger, 1999.)

Énekem – énnekem

értéket találunk

ha önmagunkba látunk

lelkünk selymesen vetett ágyában

béke-puha gyöngykagylóban hálunk

külső borzadály meg ne zavarja

fröccsenő sikoly fel ne kavarja álmunk

ne sírj, nevess, rajta-rajta

szárnyaló életem énekem hajtja

lángolok, megégek, de nem fáj, hagyom -

rajta-rajta, zengd velem diadal-dalom!

Ellentétek vonzásában

Só és cukor. Tűz és víz.

Torkomat fojtogató könnyes íz.

Mi ez a hajnali vízió?

Valami ambivalens kvíz?

Mért feszít fájó furcsa érzés?

(mert a "nekem nyóc"

soha nem lesz tíz?)

Mért nem vibrál bennem

racionális értelem?

Mért győz le mindig

a túlcsorduló érzelem?

Érzékenységemet hova rejtsem

hogy ne kerekded, hanem kocka

legyen minden sejtem?

S mit tegyek, ha lényemnek ez

fizikailag idegen lételem?

Alattomosan fészkel belém

Egy szürke szárnyú félelem

Hessegetem, sírva hívom

tudatom madárijesztőjét

Széttárt csontkarján

elfojtott gondolataim lógnak

szakadt rongyként

Szélcsendben vihart

kavar a Semmi

Nem akarok szomorú

néma bábu lenni...

Lennék inkább vidám erdő

fenn az éltes hegyen,

Vagy erdő fölött csacska felhő

széltelen, szertelen

Vagy vagyok tán

én magam a hegy?

Kinek zöld lombokba borul

békés álma

de jajj, gyomrában émelyeg

a megolvadt magma

A kitörni készülő tartalom

s robbanásra kész a féktelen

törvényszerű hatalom!

A Természet, ha pusztít is, ám

tisztít, megkönnyebbít

küzdeni ellene nem lehet

S az ülepedő hamu alatt

nem látom a lényeget

Ujjaim közt lágyan hulló

halott pernye lepereg

Reménykedő tenyeremmel

cirógatok köveket

Ó, hová lett a szép

bölcs hegynek

nyugodalmas bája?

Felvajúdott könnyeiből

mért lett kihűlt láva?

Forrong bennem, szorít

minden ki nem mondott szó...

Keserű és émelyítő

mint kávéban a só...

Mondd mi ez a megfoghatatlan

erő benned amitől melletted

néha porszemnek érzem magam?

Vagy más dimenziókra van

programozva agyam?

Mért vergődöm csukott szájjal,

csatát mért nem vívok?

Fúló hangom mért nem zengő,

ha visszajelzést hívok?

Tudom, hogy tanulnom

kell még téged

Tudom, hogy hiányod

elemészt, megéget

Tudom, hogy sóhajomat

álmodban is érzed -

Segíts kedves, segíts nekem,

nem adom fel könnyen

Ha más is vágyad

mondd ki bátran!

-és sosem látod könnyem-

Szenvedélyek rabságában

Ejj, ejj, elmondom én, nem titok,

Mióta megszülettem,

Szenvedélyek rabja vagyok

Kezdődött azzal, hogy lemondtak

Rólam szülészek, orvosok

Ám két kilómmal kiabáltam:

Én akkor is élni akarok!

Első szenvedélyem... -nosza hát

Beragyogta szüleim otthonát, hazavitték

Nevelgették a konokul élnivágyó Ágikát.

Később szülőértekezleteken megríkatták

Anyámat, ó, nem a betűvetéssel volt gond:

Nem díjazták cserfes csacsi nagy számat

A beskatulyázást soha nem tűrtem

A konvenciókat szenvedélyesen utáltam

Mégis fémjelezték mindenütt a nevem

Mert az életet látványosan imádtam

És mert betörni nem is akartak (az

oviban sem angyalka volt a jelem),

Bájos-vadóc csínytevéseimen

Inkább együtt nevettek velem

Lám, másik szenvedélyem a nevetés,

A bút, bajt gondot feledés, ha kelek

Kacsintva üdvözlöm az égen a Napot

Javíthatatlan örök optimista vagyok

Szenvedélyesen szeretek szeretni, lételemem

Hogy viszontszeressenek, szomjazom

Hogy dédelgessék pátyolgassák nem

Hétköznapi, öntörvényű szétszórt lelkemet

Káros szenvedélyem a pillanatnyi örömök

Tudom, hiba hogy nem nézem a holnapot

Nem bánom, nem siratom a múltamat

-néha elégett hamu-holt álmokat török-

Százévesen is örök gyerek maradok

Egy rakoncátlan "makrancoskata"

Kinek sosem fogy ki égbe szálló dala

Szenvedélyem a jó borok, étel, ital s a zene

Ha rámjön a bolondóra, depinek esélyt

Már nem adok, irány a barátok törzshelye

Ha kell, hajnalig mulatok, s ha ez is bűn

Hát aszondom ott egye meg a fene-

Az vessen rám első követ, ki ily módon

Még sosem vétkezett...-Hukk! Bocsika ha

Imitt-amott hiányzik egy ékezet-

És most ürítse az rám, egészségemre

Gyümölcslével, tejjel teli poharát

Aki -míg ezeket elolvasta- nem

Rejtette véka alá elnéző kis mosolyát

-töredék-

már látom az alagút végét

már elérem az ég bársonyos kékjét

már hiszem a boldogság létét

és őrzöm az álmaink fényét

ön be le tekintés

az én fejemen is

loccsan vaj

vagy belső jaj

szó olvasztja

fülemet?

tüdőmben

bennrekedt

repedt rím

lehelet finoman

kopogok ritmusokat

török lassan

zúzok 'lábakat

álmokat kergetek

ébredő szavakkal

csorbulok ihletet

vétek el ütemet

Hozzám

Szólok ha már

nem lehet

lehetőségem többé

tollam váljon

köddé foszló

papírokon hamvadok

tanulni akarok

mit nem tudok

még maradok

Színes igazolványképek

Elnézem magamat

(szebb már nem leszek )

Fürkészem agyamat

Negyvenkét évemet

Arcomon nem látni sebeket

De nem boldog csillogás

Töri meg szememet

Nem tetszem magamnak

-de ez vagyok én-

Nem jövök rá soha

Ki is ez a lény

Tanultam pedagógiát

Tanultam pszichológiát

(apura sokszor gondolok odaát

Ő nem tanulta mi a depresszió…

talán, én, nem leszek

negyvenhatévesen haló)

Pillanatfelvétel

-bérletbe való-

Ma készült nem tudom,

Lesz-e másra is jó…

Négy darabot hívtak belőle

Hogyan is osztozzak felőle?

Kettő két lányomé

(s van egy hivatalos)

A negyedik a tiéd,

Anyukám, aranyos!

(Eger, 2006)

Látatlanul

Sütögetem pecsenyémet

Közben elképzellek téged

Gondol-e rám valaha is

Mélyen rejtett éned?

Rántott csirke illatával

Borul gőzbe homlokom

Van-e aki vacsorával

Várjon bármily honlapon?

Ki lehetsz, te kedves Költő?

Süt-e téged bús magány?

Elkészült, hát muszáj ennem-

(halálommal vacsorám)

Ágnes napomra

"...azért vannak a jóbarátok..."

Szólt a rádióban,

s én elsírtam magam

Boldogtalan-boldogságom

szétzilálja agyam

Magam-választotta

szerelem-börtön édes

rácsaiba kapaszkodok

Nem tudom, otthon vagyok-e,

amikor itthon vagyok -

Nem élem vadonat-életem

oly mértéktelen messze

-csak párszáz kilométer-,

De nincs az a barométer

mely jelezné lelkem viharait

amit ki se tudok mondani

("Csak most, csak itt")

Tavaly ilyenkor

legkedvesebb barátaim

bontották a bébé-pezsgőt

(nézd el nekem Marsigabi

hogy név szerint említelek

a többiekre is gondolva),

Táncoltunk, nevettünk és

nem mostunk poharat.

Élveztük, milyen is lehet egy

őrült, tékozló áginap.

Nem sejtettük -nem gondoltuk-

(csak buliztunk nagyon),

hogy idén már csak emlékkép

lesz a múlt évi névnapom.

Önnön-sóhajom az éterben száll

tova (nem is tudom ó én ostoba,

mit vesztem meg "jódógomba"

mint az a bizonyos kutya),

Mert szívem szakad értük, kiket

-ANYUKÁM, ÉVIKE, KRISZTIKÉM-

szeretve hagytam oda

(2006. január 21.)

Szupervízió

(egy munkahelyi 'lelki-tanfolyam" margójára)

"szupervízió"

izgalmas volt ez a szó

ismeretlen fogalom

bármi lészen -úgy gondoltam-

magam könnyen nem adom

s jött az első alkalom

tetszett nem is tagadom

ismerkedés ízelítő

jó hangulat bevezető

beszélgetés bátorítás

belevaló gondolatok

frappáns nyílt nyilatkozatok

de jó vagyok miket tudok

nehogy már megegyetek

vagyok olyan fenegyerek

ez a lényeg? ez kell ide?

segítenek -olcsó lőre

vagy tán tokaji aszú?-

ötcsillagos boros ború

minőségi ki vagyok én?

s ha nem tudom

előbb-utóbb megfoghatom?

mire kapok választ? ha

magam sem ismerem

ki mondja meg nekem

jó vagyok vagy ásnivaló

gyarló ember ki sose jó

netán görbe tükörben

fogom magam látni?

ezt ne tudja meg bárki!

mi ez az egész?

olyan nagyon nehéz...

nem tudtam hogy Emberek

közt titokban állatnak

is érezhetem magam

felvállalni érzéseim

nem engedi agyam-

s messze még a vége

tán' röpke két kis hétre

ülepednek gondolatok

(hogy annyira rossz mégse vagyok)

"jó ez nekem?" -kérdeztem én

magamtól a legelején

munkámat majd jobban végzem?

közben bávatagon nézem

más se különb-

emberek vagyunk erről

mindannyian tudunk

hibát mind követünk el

de van valami jel ami

mutat nekünk helyes utat?

mindannyiunk félve kutat

tudom ezután sem más

fogja megmondani fejem

nyugodtan fogom-e lehajtani

s jött a második alkalom

jót játszottunk? nem tudom

bántjuk egymást? vagy szeretjük?

vagy az egészet feledjük

pár óra múltán?

"segítség" címszó alatt

mért akad torkomon a falat

mit nem tudok lenyelni

fekélyem mért nem fog hegedni?

nem rossz ez így! -gúnyos a báj

mindenkin van faragnivaló háj

mosolygunk és minden rendben

(elvérzünk majd szépen csendben)

szobrot állítunk önmagunknak

bár fáj minden torz mozdulat

nem akarom hogy dolgunkat

műmosollyal tudjuk le

miközben nem tudom hogy

ki vagy te mit gondolsz rólam

míg veled vagyok...lehet

hogy nem is tévedsz nagyot-

s jött a harmadik eset

szenvedtünk egy kis keveset

lelkemben összetört valami

lehet már nem is akarom hallani

hogy mi a jobb: szívem kapuját

kinyitni vagy becsukni

hisz' már nem egy de nem is

száz malomban őrlünk a jó érzés

már rég távol áll tőlünk

kik eddig ott voltak a lelkemben

ó bármilyen kegyetlen

valami okból távolodnak bár

magukban ők sem mulatnak

fáj ez mindenhogyan és

nem tudom tovább hogyan

jó volna csiszolódni de

lehet hogy bennem van a hiba

a rózsaszín szemüveg

soha nem lesz lila

se kék se zöld se fekete

szemünk könnycsepp-gyereke

úgyis hullik világra ha

senki nem ezt kívánta

ha senki sem hívta el őt

(okozhat is fejtörőt)

ahány ember százféle

szívük más más zenéje

sóhajtásuk ritmusa soha

nem lesz egyforma

mindnek megvan hibája

féltve őrzött világa

-megszaggatom ruhámat

rojtossá lett a bánat-

szeretem én mindahány

lett légyen jó vagy trehány

nagy az isten állatkertje

senkinek sem jó a kedve

ha bántva érzi magát

mondhatnátok: -nahát!

ki gondolta volna?-

utolsó szóm mégis:

"mea culpa mea culpa"

(Eger, Berva-völgy, 2003. december 17.)

Hagymaszagú esti mese

Szellőztetek.

Hagymát. Szagot.

Pörköltet főzök

Nyitok ablakot

Lentről hangot hallok

Talán fagott...

S mint egy bűzös bár bajai

-fújd bébi!-

vélem hallani

esti mese brummogó

basszus hangjait

E hangszer dallamait...

Ablakom tárva.

Gyermeklelkem árva

jajai -mossál fogat!-

köpi a maci

s nyálcsurogva

vesznek csapba életem

Ételszagú könnysikolyai.

Áldás, vagy átok?

Áldom és átkozom

"költői vénám"

és vérátömlesztésért

könyörgök némán

menthetetlenül,

míg lényegem rímtelen

rigmusokba szenderül

Ki, vagy Mi

tette ezt énvelem?

Néhány kóborló

őssejtnyi gén-elem?

Apám? Kinek halála

után is írt

anyám verseket?

(nem voltam én, csak

      Szenvedő -

Olvasni

 Szerető

kisgyerek)

Már nem emlékszem

mikor viszkettek föl

először golyóstollaim

hogy szándékosan vakarjam

egy kék füzetbe égővörös

bárányhimlős gondolataim

A Tudás! Nagy kincs!

De jobb ha nem tudom

mit hoz vagy mit

visz el tőlem

tegnapban megnyílt

holnapom –

versvirágok

vázáimban

versvirágok

nyílnak

színtelen szó-

szirmaik

hol nevetnek

hol sírnak

hangulat-

bibéik a

lelkedig

érnek

porzóikon

zümmögnek

békés

betű-

méhek

mélypontok

(Eger, 1999-2004)

Mélyponton

Hogyan mondjam el, hogy

Nincs mit mondanom

Hogyan mondjam el

Ha nem is akarom

Megfagyott kőszívem

Szorítja fájdalom

Csonkított testemben

Már nem is én lakom

Hogyan mondjam el, már

Nincs az a hatalom

Mely beszédre bírna

Hogy elmondjam bánatom

Kiürült életem

Megadón vállalom

Fénytelen sorsomat

Fáradtan hordozom.

Hogyan mondjam el, ó

Nem kell a szánalom

Meghalt a boldogság

Nincs már, csak rágalom

Ne jöjjön senki se

Ne hívjon senki se

Ne szóljon szentbeszéd

Nem kell a nagymise!

Szeretni nem tudok

A gyűlölet megkopott

Ilyen egy hálátlan

Aki "mindent" megkapott-

Selejt és rossz vagyok

Asszonyként csődhalom

Anyának éretlen

Gyereknek siralom

Hogyan mondjam el, hogy

Soha ne bántsatok

Higgyétek kicsit még

Jó vagyok. Jó vagyok.

Elmondom, elmondom,

Csak hagyjatok, hagyjatok,

Elmondom, elmondom,

De IDŐT még adjatok -

Elkeseredve

a gyűlöletnek nincs határa

a gyűlöletnek nincsen ára

folyik az szabadon

kegyetlen hatalom

a hatalomnak élet a pénz

a pénztelennek halni nehéz

nem jön az könnyedén

olcsó a vak remény

a gyűlöletnek nincsen színe

a hatalomnak nincsen íze

marad a jóság magára

csak az életnek van halála

Születésnapomra

teszem a dolgomat

fekszem és ébredek

közben nem találom

sehol a lényeget

számlák özönében elveszek

a holnapra gondolni

ma már nem merek

erőmön felül

nevelek gyereket

de rájuk szinte már

soha nem nevetek

nincs egy csepp türelmem

szikrányi figyelmem

nem tudok nekik

semmit sem nyújtani

egy kedves szót mondani

halálosan idegesít a létük

kiégtem valahol

útközben értük

ezért leköpném magamat

de lenyelem nyálamat

szétestem apróra

hatvan perc egy óra

morzsolódnak a napok

s én egyre kevesebb vagyok

a múltam nem érdekel

a jelenem elveszett

minden oly keserű

nem tudom mit tegyek

ha iszom nem eszem

így tompul az értelem

boros-sörös vígságok

feledtetik a szerelem

hiányát vagy meglétét

tiltott csókok emlékét

a napi gondok rémképét

melyek súlya alatt görnyedek

már nem hullajtok könnyeket

tűrök és szenvedek

másoknak nevetek

magamban temetek

álmokat vétkeket

magamnak hazudok

hibátlan életet

jósasszonynak nem

mutatnék tenyeret

félek hogy apám után

hamarabb elmegyek

egy káosz az életem

hát minek ez énnekem

nem vagyok hontalan

élhetnék boldogan

közben arra gondolok

a negyven évemből

mennyi volt gondtalan?

ki vigyáz rám mégis?

ki mutat utat?

(gondolatom Ibi néni után kutat)

ezért hát továbbra is

teszem a dolgomat

fekszem és ébredek

egyszer talán -majd-

meglelem

a Lényeget

Ha lett volna bátorságom

Ha azt hazudtam, leestem a lépcsőn,

Ha azt mondtam, hogy semmi baj,

Ha essóessként nem jeleztem későn,

Ha szememben nem látszott jaj,

Ha balesetet imitált a látvány,

Ha bevarrták szemöldököm,

Ha sosem ültem autóban aznap

-ama rémes csütörtökön-

Ha nem sírtam, vakon, szemüveg nélkül,

Ha nem vittek volna haza,

Ha a lelkemben nem gyűlölet épül,

Ha kicsorbult Halál-kasza,

Ha lett volna bátorságom vallani

utólag, -tán´ most is féltek?-

belátni, mennyit, de mennyit hazudtam

Őt védvén - enyém a vétek-

Hagyj békén!

Ne akard megszabni, hogy mi a jó nekem

A döntésem -akármilyen!-

azt akarom, az enyém legyen!

Ne kezelj gyermekként, csak mert

nőnemű vagyok, ne hidd azt öntelten

Hogy csak a férfiak a nagyok!

Ne tervezz helyettem, ne felügyeld az életem,

Nem biztos, hogy a te véleményed

Egyezik énvelem!

Ne akarj betörni, ne akarj letörni,

Úgyis csak makacsul el fogok hajolni!

Mi jogon tiltasz meg dolgokat

Mért kell nekem tűrnöm

A te irányításidat? Mért nem engeded

Hogy néha igenis rossz legyek?!

Ez az enyém! s nem a te életed!!

Ha elcseszem, ám legyen, te sem

vagy bűntelen, nem vagyok védtelen,

S nem tiéd a végtelen!!

Tudom, hogy "jót" akarsz,

de folyton csak belémmarsz,

hadvezérnek kellett volna lenned,

Vagy rég el kellett volna menned

tőlem végleg - De ezt úgyse érted...

Ha tönkremegyek, ha elpusztulok is

helytelen döntéseim miatt, akkor sem

akarom, hogy TE mutass jó utat

Majd rátalálok magamtól, vagy

ha nem, hát úgy van jól, de elegem

van belőled, menekülnék mellőled

Inkább élnék szegényen,

mint teveled egy fedélen

Lassacskán megvénülök,

de melletted elhülyülök, fuldoklom

az aurádban, nyöszörgök

Hiányzik az egészséges magány,

és igenis direkt vagyok "trehány"

csak hogy téged bosszantsalak-

Sokszor tudatosan húzok közénk falat!

Úgy szeretnék néha egyedül lenni,

Csak a magam kedvére tenni

s nem attól félni, hogy te

mit mondasz, mit szólsz, mit hallasz,

Inkvizítorként hogy vallatsz

Keress mást, kit szapulhatsz,

És győztesként elvonulhatsz!

Engem fáraszt már a harc

Nyugalomra vágyom

Az életem az enyém

S ENYÉM MINDEN ÁLMOM!

Törött világ

Erőszak. Fájdalom. Ütések igazságtalansága.

Vicsorgó indulatszörnyek leigázhatatlansága.

Gyűlölettől eltorzult ördögi agyak

Undorító alaktalansága.

Gondolattalan légüres tér a koponyákban,

Amorf öntudatlanság a kifröccsenő

Ragacsos nyálban

Tegnapi, holnapi vészterhes sikoltások

A kiszolgáltatott mában...

Artikulátlan néma, tehetetlen tiltakozások,

Recsegve tört fogak között átszűrődő

Vértől bugyborékoló maró ízű átkok,

Állati ösztönök sárga szemű lélektelensége,

Folytonosan, csúful megerőszakolt,

Fekete masszába fúló világbéke,

Gonoszok sátáni bűzös büntetlensége -

Emberek! Könyörgöm!

Ennek már sosem lesz vége??

Csönd. Remegő ragyogás.

Fölhúzó, fényes, vakító álom.

Ébrednék. De már átléptem a halálon.

Törött világ. Törött álom.

Épségét már nem találom.

A bolygó bőrén reped a kéreg

S alatta lakmározik sokmilliárd féreg.

Fényváró sorok

Az agyam mint egy sötétkamra

Mintha ott bent már senki sem lakna

Ha kopognak nem nyitok ajtót

Átkozom és bénán tűröm ezt

A megsemmisítő depressziót

De lám kisütött a nap

Talán lesz még újfényű holnap

Távoli üzeneted még mindig várom

Ne maradj a szívemnek

Beteljesületlen álom!

művészet, természet

Egy kiállítás képeihez

A vászon.

A szűz.

A hótiszta.

Színes gondolatokra várva

Szekrény-álmát alussza.

Sötétben lapul. Álmában

Tudja, testén majd

Titok-csoda alakul.

Várja hű szeretőjét.

A karcsú, fa-derekú ecset

Büszkén feszít -mint egy mecset,

mint égbe nyúló varázspálca-

Éhesen, tápláló olajra vágyva

Sűrű, illatos, színes mézre

Egy oltalmazó kézre

Mely szereti, mely

Ébredező arájához vezeti

Selymes sörényét megrázva

Színcsókokba alászállva

Feszíti szerelmét

Kín-kedves keretre

S nászuk nyomán

Vajúdni kezd a harmónia...

A megfogant gondolatok

Életre kelt gyermeke.

Az újszülöttet

Emberek szeme kereszteli

Míg szülei alázattal

Fejet hajtanak neki

Bágyi Zsuzsanna festőművésznek

2008. április 29.

t é l f é l é s

rég morajló jég

robajló rianó remegések

tó

felszínén riadt repedések

hóba borult halovány

halálvirágok vékonyszálú

szirmainak (bibéi) kinyílását

bánatfelhő riadalom

kíséri óvatlan léptek

roppanó ritmusát

robbanó sikoly elnyelő

tó

olvadó hó felemelő

Természet s az Élet

alázuhanó

r é m - v i h a r

szélfútta cserépzilálta

káosz szemetes

konténerek hullajtotta

város csapongó

idegborzolta gondolatok

hideglelés rajzolta lég

áramlatok sokk az utcán

úton szanaszét röppenő

rémálmok sálba bugyolált

sárba szétzilált süvítő

riadalom rezzenések

csattogó förgetege

elemi erők elementáris

döbbenete emberfeletti

rémület kinek szerencse

kinek utolsó révület

becsapódó bizonyosság

kiáltás orkán erejű

zihálás a légben térben

nyüszítő vészjósló

vendetta bosszúszomjas

természet ősanya

gonosz mostoha

vicsorgó viharfoga tép

mar zúz mélybe

vagy mennybe húz

sikolt fázik fél a fa

fél a hús csontig vájó

dermedés míg megvált

a szélcsend

s az ébredés

országutak vándora

Országutak vándora most

Vajon merre jársz?

Talán te is úgy ahogy én,

Épp csodára vársz...

Oly mindegy hogy fényévnyi

Vagy méternyi a táv,

Lelked közel simul hozzám,

Így gondolok rád!

(2005)

Országutak Királynője

Országutak királynője

A szépséges SCANIA

Elé állok megbűvölten,

Számomra Ő kész csoda.

Titkon lopva megérintem,

Bennem van a tisztelet

(Jól érzem, hogy kezem nyomán

leheletnyi "lelke" lett?)

Ha hunyorítok, "mosolyogni látom",

Fantáziámmal most tovább játszom

Kérdem tőle: Fenséges hölgy,

Teljesíti néhány álmom?

Trónját kipróbálhatom-e?

Koronáját fényezhetem-e?

Hosszú nehéz útjaira

Vele tarthatok-e?

Ha fáradt vagyok,

Mély ölében ringatózhatok-e?

Talmi csillogással nem ámított ő,

De megszerettem, s ezt érezvén

Motorszívébe fogadott

Az óriási Géphercegnő.

Befogadott, s valamiképp

Része lettem én is

(Bár ez nem tudományos hipotézis),

S ha tovább misztifikálom

E bohó valóságot

Lám, teljesített a Királynő

Még egy mohó álmot,

Mert bujkál benne némi

Rejtett erotika

Ó, tudom, hogy ez esetében

Soha nem lesz hiba -

(Vagy lehet hogy ez csak képzelet?)

Ámde mégis úgy esett, hogy egy

Pajzán szerdán csillagfénynél

Buja nászos ágyat vetett!

Lenyűgözött rajongója lettem

Főleg mert tudósa, kormányzója

Itt ül énmellettem,

S ha kettejükre rábízom magam,

Az időt sem érzékeli agyam,

Csak a maximális biztonságot,

A végenincsen távolságot

A felmérhetetlen hatalmat,

S valami ösztönös

"Scania-bizalmat"

Egy napom veled

Ahogy ma láttam benned

a nyers férfierőt,

A munkával terheset,

az izzadsággal keveredőt,

A látványnak is súlyos

betontömegeket,

A körülötted tomboló meleget,

A tűző napot, a verejtéket,

mely homlokodon

fénylő nyomot hagyott,

Karodon a feszülő izmokat,

szemedben villanásnyi titkokat,

Az irányító, értő figyelemet,

A soha el nem fogyó türelmet,

Ahogy éreztem ferromontól

kesernyés illatodat

(-mely felgyújtott bennem

asszonyi vágyakat-),

Mindezek lelkemben

ámuló csodálattá keveredtek,

Valami áhítatos, elfogult

tiszteletté elegyedtek

Nem tudom hívebben

leírni a mai érzéseimet:

Boldog és büszke vagyok,

hogy ez az igaz, JÓ ember

az én édes párom lehet!

lélek lobogások

Lélek-lobogás

Lélek

Lobogás

Élet

Csobogás

Csókok

Csendülő

Násztánca

Lüktet

Remegőn

Rezdül

Epedőn

Csillag

Ragyogás

Átjárja

Bánat

Feledés

Fénylő

Nevetés

Párás

Pillanat

Nem moccan

Ábránd

Áhítat

Nem-várt

Alkonyat

Selymes

Gondolat

Megroppan

Nem hallható dallamok

Angyalok kórusa! Mit zúgtok fülemben?

Ne muzsikáljatok nekem. Hitetlen lettem.

Csinos a szárnyatok, pufók az orcátok,

Festett égkék szemetekben pokol tüzét látok

Gyertek le! Lépjetek! Tanuljatok járni

Hulljatok, essetek, nektek is fog fájni!

Nem vagyok káromló, istent most is félem

S míg soraimat írom, bocsánatát kérem

Ó nem erről szól a nóta, ez nem egy templomi óda

Nem önostorozás csak bánat, csupán vétlen

Bűnhődése a nem tanult imáknak -

Van ugye az égi parancsolat, de hol van a

Földi kapcsolat? Mért nem érzem a jót a szépet

Mért van a sok átok, vétek?

Hitetlen-tamások és hitetlen gyaurok

Ha nyakatokon szorul a ki nem bomló hurok

Hogy sírtok: Istenem! Mért nem vagy énvelem?

Mért kínoz félelem? Mivé lett életem? -

Halálunk óráján mért ŐT hívjuk mégis?

Fájdalmunkban mért kérjük hogy segítsen az ég is?

Angyalok kórusa, hát zenéljetek nekem...

Már tudom hogy meghallom, mert szívem a fülem.

Láthatatlan Lényeg

a vaknak nem biztos

hogy sötét a sötét

a látó sem látja mindig

az örömlét fényét

tiszta szemmel is lehetünk

homályosan suták

az autisták

sosem voltak buták

kéz nélkül is

festhetünk képeket

fül nélkül is

hallhatunk szépeket

a beteg is vágyja

a boldogságot

pénzért nem lelünk

ilyen ajándékot

szeretetet az is

számolatlan adhat

kinek szívében

szikék arattak

ereket billentyűt

kamrákat

ezért hát hiszem

hogy a vak is láthat

a béna is járhat

álmok útján bátran

s jómagam is

amelyikhez tartozom

attól nem félemberként

roskadok sorsomon

sőt TÖBB lettem

mert testemben

ezernyi önzetlen

ember vére lobog!

(1998. A szívműtétem után)

Ők még tudják

Nem számít idő, a tér, a hely,

Nincsenek szólamok, hangos csevely,

Ők még tudják, mit hoz a holnap

Köszönet, köszönet

Az önzetlen ápolóknak!

Erős a lelkük, de szívük még vérzik,

Hivatásukat érzésből végzik,

Kemények és sokmindent tudnak

Köszönet, köszönet

Az önzetlen ápolóknak!

Légzést figyelnek

Álomra ügyelnek

Jajszót számolnak

Gyógyszert beadnak

Pelenkát cserélnek

Soha nem henyélnek

Ők aztán tudják hogy

Hány óra egy élet -

Nem kérdik, nem féltik

Mennyi lesz egy napjuk,

Két kezük óvását

Számolatlan kapjuk

Erejük, jó szavuk

Nem vonjuk kétségbe,

S végül velük megyünk majd

Az örök sötétségbe -

Honnan van erejük?

Ki küldte őket?

A jeltelen férfikat

S a jeltelen nőket?

Nem lengetnek hímes

Sosemvolt zászlókat

Köszönet, köszönet

Az önzetlen ápolóknak!

Muzsikájuk jajszó

Egyikük sem léha

Agyukba belesnék

Kíváncsian néha

Hogyan is képesek

Ennyi kínt megélni

Haldoklók fülébe

Biztatót zenélni

Mosolyuk őszinte, s ha

Halunk, mind meghalnak...

Köszönet, köszönet

Az önzetlen ápolóknak!

Honnan jöttem?

Úgy szállnék már, szállnék fel az ég felé,

Ahol gondolatban lakok'

Vagy ördögök kiközösített társbérlője vagyok?

Érzem, hogy köröttem semmi nem a világom

Mért vagyok hontalan lakó ezen a világon?

Próbálom találni helyemet, de azt hiszem

Én rosszkor, s rossz időben létezem veletek

Anyám, gyermekeim, miket mit írok, ne fájjon,

Nem titeket bántlak, s nem magam sajnálom

Tudom, hogy végig kell csinálnom

Csak feloldozó, kivezető utamat nem látom

Vak vagyok még, s ösztönös minden tettem

A földlakóknak sorsidegen lettem

Voltam szeretve és voltam csúful verten

Büntetés, bűnhődés nem hétköznapi lelkem

Kik utamba kerültek, egy sem üdvözültek,

Számomra átka van e csodás kerek Földnek -

Ha a hiba a fejemben vert tanyát, vállalom.

Tudósok! Mentsetek fel!

S nem lesz több bús dalom.

(Eger, 1999)

Ne törd össze!

Porcelán.

Képlékeny kaolin.

Olyan mint a lány.

Ha hevíted, lágy és puha

Mint a rásimuló ruha.

Ha megégeted,

Kemény lesz, mint a kő,

S ha törik,

Sebezhető apró morzsa

Lesz a nő.

Csigaház.

Benne egy árva lakó.

Hátán cipeli egész

Életét, s mindazt,

Mi bele való.

Féltve őrzi

Papírhéjú jelenét,

Mindaddig míg gyilkos

Bakancs álmaiba

Belelép.

Az Angyalokhoz

Angyalaim!

Hiszem, vagytok.

Tudom, léteztek.

Lépteim vigyázzátok

Lelkemet simítjátok

Életem megáldjátok.

Tudom, vagytok.

Hiszem, léteztek.

Gyarló földi botlásaim

Jó irányba terelitek

Őrzitek szeretteimet

S bár nem tudom nevetek,

De már minden nap

Száll az égbe

KÖSZÖNETEM felétek!

Angyalaim!

Szívembe szeretet költözött

Lelkem bársonyba öltözött

Mert tudom, vagytok!

S ez az én örök

HÁLA-IMÁM most hozzátok-

Karácsonyi képeslap

A házak ablakában távoli fények,

Átölelik hóarcát a didergő télnek,

Csillagszóró szórja nevető sugarát,

Szikrázik tőle a kristályos jégvirág.

Fenyőkből árad a reménység illata,

Gondod és bánatod ne legyen már soha!

Mézízű üzenet az ünnepi kalácson:

Szép legyen, jó legyen az idei karácsony!

humorkák

Kóstolj meg!

(Tréfás "személyleírásom" - csak ínyenceknek!)

Tüzes és testes vagyok

Mint az Egri Bikavér,

Pár butykossal e jó nedű

Igen-igen sokat ér!

Minőségi, édes, finom,

Mint a ritka Medina:

Értő kézben megszelídül

S köddé lesz a kritika!

Formám, mint a Vilmoskörte,

Érett, puha, zamatos,

Agyam kissé "ütődött",

De épp ez benne aranyos!

Hajam "napszítta" búzakalász,

Szememen dioptria csillog,

Magamon kacagok ha látom,

Tollamból hány metafora villog!

Monoton mosogatás monológ

Háziasszonyok! Kicsik és nagyok!

Kezdők, műkedvelők és haladók!

Szóljatok hozzám: Nektek is?

Nektek is ilyen istenséges áhítat

Ha megnyitjátok ama vízcsapot?

Tornyosodó lábosok halmaza

Hálával tölti el lelketek?!

-jajjistenem, segítsetek, segítsetek!-

Tányérokon titkos tétova tartalom

"Öblíts le. Fényesíts. Ott a púr. Jól tudom.

Tisztogass. Teremts újjá, s mosolyogj közben."

Könnyem az önsajnálattól zaftosan csöppen...

S e fentiek: Semmi! Lájtos porcelán-egyveleg!

(Örülök, ha fürdés közben egyikük sem reped)

De lááátom a vihogó zsííros edényeket!

-jajjistenem, segítsetek, segítsetek!-

Férfiak! Kicsi fiúk, s Nagyok!

Mosogatás terén ki a lobbanékony legény?

(Ó vajon van-e ilyen "szőkevicces regény")

Vagy szívetek szánalomból

szivacs mellet is lőn helyén?

Feleségtek, lányotok, mamátok, húgotok

Esdekelt hozzátok már ezügyben?

Suttogták-e fületekbe csendben:

-drága hímneműek segítsetek! (S minden rendben)

Mütyürgős

Mütyürgök gondolos veretes espelyeken,

Kicsinyég zizzenlős homolyok báválnak

Csécseplős dágványok dogornya tekereken,

Virongós mosolygák dikkelnek, ágálnak.

Vekernyegek delemence pásítva,

Egy döbrés a pázsit és zöld burnyok

Paszulylebernye vizslogol a bokron,

És vígan homácsol a kis gornyok.

Felhőbérnye süsüllög a délpottyon,

Taszalyfityke hetypelleg amottan

Káricsol az elmúló gigizsébre, majd

Szuszárgontos zsomrádhebe lakottan.

Venyergézsde ókocmontos zsárka

Kattanbuzsok mómicguffint pettyen,

Elmélázik a bigolypöntrös bárka

Seremzondban huholyog a flekken.

(Karinthy Frigyes: Viccelnek velem - Fajdala ihletésére:

„A pő, ha engemély kimár -

De mindegegy, ha vildagár...

Mert engemély mindet bagul,

Mint vélgaban a bégahur.")

Dagi-dal

Buggyan a hájam

Dagad a májam

Csurran a zsírom

Szipogva írom

Duzzad a bokám

Rezeg a tokám

Puhány a mellem

De szar a kedvem

Lötyög a hasam

Hullik a hajam

Cipó a térdem

Sűrű a vérem

Narancs a combom

Mérgesen mondom

Nem kéne enni

S kövérnek lenni!

Ujjé!(vi) kívánságom

Teljesüljön minden titkos álmotok, vágyatok,

Soha ne hűljön ki szerelmes ágyatok!

Buksza így is, úgy is alaposan legyen tele,

Játszatok is huncutkodva igen sokat vele!

Ne döngöljön földbe senkit gazdasági válság

Ez most itten tőlem az újévi kívánság!!

Legyen szép napod!

Nincs ragyogó idő?

Nem süt fenn a nap?

Nem szór ránk ma fényes

Meleg sugarat?

Néhol eső locsol,

Itt-ott fúj a szél?

Sose bánd az időt,

Jókedvű legyél!

Ha borongós is az ég

-de nem a homlokod-,

Sose bánd az időt,

Legyen szép napod!

Kutyalélek

Kutyalélek kutya világ

Kutyaszemmel nézek terád

Szaladgálok kutyagolok

Ha kell ha nem hozzád futok

Kicsi labdám -adom szivem-

Kutya-játék (hozom-viszem)

Te vagy nekem Édes gazdám!

Másik kincsem: Apró labdám!

Kis gömb-golyó, ez vagyonom,

Mégis mindig neked adom!

Figyelek, hogy te is figyelj,

Simogatva szeress, nevelj!

Soha ne bánts, ne menj messze

Rossz egyedül! -ajtót lesve-

Mikor nyílik, mikor jössz már

Vonít-sírok: -Szólj már hozzám!

Gyere haza, vakard fülem,

Adjál innom, adjál ennem,

Adj lelkemnek biztonságot

Tenyérmeleg kutya-álmot!

Óda a gyorsfüstölt kolbászhoz

Ni, hát, szépséges kolbászom,

Ma nem lettél szívbéli barátom,

Gyorsfüstölődni mért siettél ennyire,

Hogy paprikás krumplimnak lettél szégyene?!

Jó, jó, belátom, kedves büdös barátom,

Hogy "óccó vótá", s bíztam benned,

De átvertél! Miért tetted?!

Védőgázas csomid, s összetevőid

(szalonna, só és fűszerek,

plusz mindenféle -Mengyelejev- E-gyebek),

Nem mutatták fura fonákod, hogy

Még csak "paraszt" sem vagy te szegény,

Kolbásznak csúfolt legény!

A Krumpli fő -Becsületes, Szép-,

Te mért írigykedsz Őrá ezért?

Mert bukszám bús hiányokat mutat,

S emiatt Téged,

Az "árzabálót" választottalak?!

Nyálát csurgatja éhes családom,

Míg én még mindig

Nyálkás bőrödet nyúzgálom,

Ó, hogy a kánya csípjen beléd

S az összes égi szentek -,

Mérgemben rágyújtok

A felirat sprőd:

(rájöttem, te szegény, mért vagy ILYEN)

- A dohányzás öregíti a bőrt! -

PMS

...avagy olykor az őrület határán - - - ehhh - - -

hámoztál már borotvával

ránccá fonnyadt zöldséget?

számoltál már lábujjadon

hónap végi költséget?

öntöttél-e sült hurkához

lápos iszamós vizet?

hánytál le már gazdag embert

ki vacsorákat fizet?

görcsöltél és térdepeltél

méhed-únva vonyítva?

átkoztad-e petesejted

hasad fogva sikítva?

áztál-e át száz rétegen

szégyenszemre pirosra

terült már el nadrágodon

útálat-folt ("csinoska"?)

megnézted hogy szótagszámom

nyolc per hét per nyolc per hét?

pucoltad már káromkodva

magad után a vécét?

****

- affenébeis harminc éve annyira unom már

ezt az egész menstruációs klisét

aztán meg majd -hamarosan- írhatok

egy nyávogós undok klimaxos izét –

szomorkák

Szomorú karácsonyi dal

Ejj, hajj, Karácsony,

Sül-e idén kalácsom?

Lesz-e zöld fám, szép fenyő,

Gyerek lábán hócipő?

Lesz-e csillag, felfénylő,

Aranyszálas terítő,

Mézillatú vigalom,

Édes, békés nyugalom?

Lesz-e csók, vagy hazug szó?

Holt szerelmek hanyatló

tompafényű mámora? Vagy

romlott szőlő rossz bora?

Lesz-e mosoly arcokon? Vagy

fojtott bánat-hatalom?

Lesz-e pénzért vehető

szeretet? (-az éltető-)

Lesz-e rántott halacska?

Újévkor sült malacka

citrommal a szájában

-Élő holtak álmában-?

Hozsannázott boldogság?

Óh, be' sokan várnak rád...

Hová tűnt a kalácsom?

Mivé lettél Karácsony?

Csekk-sirám

Csekkelek és csekkolok,

Sosem tudom hol vagyok,

Sárgaszínű számlák fekete

fényű fojtó szeme les rám

s ránk -Hogy vinné el a fene!

De nem viszi ám, postás hozza,

Tudja, hiszi, hová dobja

Incifinci papír-halál

Bankó-gyilkos sivár talány...

Melyst' fizessük, melyik várhat,

Nem építünk már légvárat

Elég kunyhó (két szoba plussz

pici konyha vécé) és slussz-

Sárgán susog minden sora

Tévé reklám! Mily ostoba

-be szép látvány, számat tátván

csekkborított- mulya bálvány

Irigylem a nyerő pasit

Hejehuja, fizet, hasít!

Ráragadt a technokollal

(talán lejön alkohollal)

S míg csekkjei hullnak róla

Éhen döglik ez az óda...

Reklám-mosoly, reklám-remény,

Hiszi szegény, eljön a fény

mely hozza a boldogságot

(Sárba nyomja minden álmod)

Öröm-gyár -vagy sovány vigasz-

Fizess ember fizess paraszt

Minden betűm ütött-kopott,

Noha kezem sosem lopott,

Továbbra is gyűlik, lapul,

Nézem báván, ártatlanul,

Fizetem míg lesz csak pénzem

Míg el nem kopik remény-fényem

Míg nullára nem merül létem-

"Ne halat adj néki..."

Én csak segítséget kértem,

Nem mérlegeltem, mi a tét,

Nem fontoltam, mit gondoltok rólam

(-rajtam múlik ez a lét-)

Jézust idézted fennkölten,

S míg ˝halászni˝ tanulok,

Kikapcsolják majd a villanyt

(-bűnhődni ezzel még nem fogok-)

Akármilyen átkos, szemét,

Cinikus és rossz vagyok,

Tudálékos tanítóktól

Tanulni én nem tudok!

Az vessen rám első követ,

Ki bűnt soha nem vétkezett,

Verjetek meg! Köpjetek le!

(-ha hiányzik egy ékezet-)

Nem akarom, s nem is kérem,

Hogy engem megértsetek,

Lökjetek el, ha én vagyok az,

Ki kilóg közületek…

Nem tudom, mért születtem így

Bár születtem volna halva

Kevesebb lenne gondotok

(-a bűn tárgya az alma?-)

Nem élek példás, hívő életet,

Szemetekben én vagyok az ármány,

Ám legyen. Hisz´ minden családnak

Kell egy fekete bárány…

Mondtad: a betegségek intő Jelek,

Bűneink tükrös példabeszéde

Azért küldi a Sors őket,

Hogy okuljunk belőle

Én, mióta eszem tudom,

Ritkán voltam egészséges,

Ezek szerint selejt voltam?

(-akkor is, ha csak hétéves?-)

És egy rákos csecsemő?

Mit követhetett el ő?

Vagy isten ily módon szelektálja,

Hogy ki jogosult e világra?

Kérdezted, hogy "Ki Vagyok Én

Ismerjem meg magamat!"

(Te sem tudtad, ilyen büszkén,

Míg át nem mosták agyadat!)

Szerepet játszok? Hamis vagyok?

Nézz körül a világon:

Van kinek már "nem kell a pénz",

Eléldegél imákon…

Azt hiszed, hogy irigy vagyok?

Ne hidd, csupán bölcsebb lettem,

Látod, egy-két hegyibeszéd,

S szegényből -hopp!- gazdag lettem!

Gazdagít a tapasztalat,

S bár nem fogtam ki a nagy halat,

Kölykeimnek jut még azért

Hó végén is néhány falat.

Szerencsém, hogy kínjaimon

Röhögni még úgy is tudok,

Hogy diplomával, munka mellett,

Csuda módon csóró vagyok!

Haldoklik a nagymamám

Haldoklik a nagymamám,

Könny áztatja arcom,

Összeszorul a torkom,

Elfullad a hangom

Azt mondták még vár valakit,

Azért nem tud menni,

Azért nem tud fáradt szíve

Végleg megpihenni

Elindultam összetörten

Lelkemben mély sebek

Úristen, hát én kellek még -

Nyugodt hogyan legyek?

Én voltam az életének

Első unokája,

Lényemnek ő anyja is volt,

Nemcsak nagymamája

Kiskoromban nevelgetett

Minden erejével,

Ha úgy kellett, óvott, védett

Mind a két kezével

Nehéz sorsát, majd' száz évét

Emelt fővel járta,

S nótázta hogy "Erdő szélén

nagy a zsivaj lárma..."

Most elfogyva kis csontvázként

Itt fekszik előttem,

Alig merem felkölteni:

-Mamikám! Megjöttem!

Rám emelte megfakult, de

Mégis tiszta kék szemét,

Perceken át megdermedve

Bámultam az íriszét

Kitágult a pupillája

Fejét felém fordítva,

Fájdalmamban könyörögtem

Némán, mégis ordítva:

- Mamikám, hát ki vagyok én?

Mondja már ki a nevem!-

Kicsi fejét simogattam,

S ő szorította a kezem.

Aztán csöndben beszélgettünk

Szavak nélkül, sokáig -

Még eldúdoltam régi dalát...

És zokogtam hazáig.

(Eger, 2003)

Volna-vers

Szóltál, Apu? Hívtál? Néztél?

Odaföntről látni véltél?

Ne butáskodj, nem megyek még

Itt lenn ragyog nekem kék ég

Netán rosszat cselekedtél?

S ördögök vendége lettél?

Mesélj, mizu Lucifernél?

(tudom, ezért pofon vernél)

Dehogy vernél, dehogy bántnál

Ha mégegyszer újra látnál

Nem csinálnál butaságot,

Megismernéd "kicsi" lányod...

Sosem voltunk jóban-rosszban,

Nem is tudtad, milyen voltam,

Elsétáltunk egymás mellett

Puszit adtál, hogyha kellett...

Ami lett a veszted: Vesztünk!

(Szép kis csonka család lettünk)

Nem kesergek, nem vádollak,

Én sem nézem mi lesz holnap-

Jó lett volna együtt élni,

Felnőtt fejjel eléd állni

Nicsak, Apu, lett diplomám!

Büszke lettél volna reám

Hejhó, Apu! Unokád lett!

Csípted volna a gyereket

Magasra emelted volna,

Csókolva lett volna orra,

Kiáltott volna: Á! Papi!

Örültél volna hallani

Ejj, ha az sok-sok volna

Az Életben ott nem volna!

De ezzel még nincsen vége,

Lett ám néki kistestvére

(szomorkodom, nem láthattad

Papaságod nem adhattad)

Fényképekről nézegettek,

Sírodra virágot vittek,

Kérdezték, hogy Misi papa?

Hol lakik most? Hol otthona?

Mit mondhattunk, fenn az égben

Néz le rátok mosoly-szépen

Ajjaj Misi, Misi papa

Lett belőled ó! dédapa!

Jajj csak sírok, sírok-rívok

Égi számot újra hívok,

Nem veszik fel, folyton foglalt,

Jelzik, apud nincs már, meghalt-

Önző vagyok, nem is mondtam

Hugomnak is bizony ott van

Két szép fia (négy unokád!)

Sose látott kicsi család...

Nem ragozom, nem toldozom,

Bűneidet feloldozom

Veled álmodtam az éjjel

Hívogató égi fénnyel

Papa, ne add fel!

Figyelj Papa!

Hozzád szólok!

-hallanod kell-

(mert engem mindig hallottál

akkor is, ha "nem")

Tudod, Papa,

mennyire megszerettelek?

(ha nem is oly rég, de Te is

szívedbe zártál engemet)

Papa,

több száz kilométerről

kiáltok feléd:

NE ADD FEL!

Ott vannak az unokáid...

s az ajándék kis dédi,

ő is ezt mondaná:

-Papa gyógyulj meg!-

bár ő sem érti...

Mint ahogy mi sem - - - -

pedig szükségünk van Rád ....

Ezt sóhajtja feléd

minden szeretted,

s az unokák...

És GYERMEKEID.

Ne add fel Papa!

Könyörgöm, emlékezz ránk

s drága Mamára, kinek

semmi reménye nem maradt mára

Csak az, hogy SZERET -

s ezt legmélyebb fájdalmában is

mondogatja nap mint nap Neked...

Papa ne add fel!

Még itt kell lenned,

még szólnod kell hozzánk,

még ránk kell nézned!

Kérlek, halld meg szavaimat

-imádkozom érted-

Küldöm Őrangyalaimat

s az összes égi szenteket ha kell -

(muszáj, hogy legyen egy égi jel)

Ha látnád, hogy

sírva írom soraimat, ezt mondanád:

"-Ne sírj... megyek reggel a blikkért,

s Lacival iszunk egy picike pálinkát....."

Papa!

Én még koccintani akarok veled!

Ezt kiáltja feléd

-könnyein át-

mindenki... és

szerető menyed.

(2010. október)

gyászoló lelkek

Ordítani tudnék a fájdalomtól

Ezt nem lehet kibírni

Édes Istenem lesz-e még nap

Amikor nem fogok sírni?

Lesz-e még nap,

Amely ezután is ugyanúgy kel fel

Lesz-e még élet

(hiszen már soha nem jössz el!)

Halódó poraid a szél viszi tova

Megvert a Sors,

a kegyetlen, a mostoha!

Elvett tőlem téged, pedig

te voltál a mindenem

Segíts e fájdalmat hordozni

Míg csak élek, Istenem!

*

Életed maga volt a szépség

Az ég maga volt a kékség

Halálod maga a fekete fájdalom

Már csak a szürke földnek sírom

Kegyetlen bánatom-

*

Sírva írom

szomorú gyászdalom

Nálad jár minden gondolatom

S hogy örökre elmentél

Elfogadni

Soha nem tudom!

*

Életed virágában csapott le a rút halál

Tündöklő jövőd semmivé lett-

Az angyalok őrizzék örök álmodat

Én már többé nem békélek

szerelmek

SMS-szerelem

S míg ismeretlenül

Ily szépeket írsz nekem

Felderül fénytelen életem

Rádióhullámokon száguldok

Nem bénít többé a félelem

Fellobban, s ha kell

Hamvába hal az arctalan

Sms-szerelem

Ha soraidat nem saját

Archívumodból kaptad elő

Ha mai verseidben nem

Régmúlt szerelem az ihlető

Ha három napja

Én vagyok a nyerő

Úgy istennuccse gerincemben

Polkát jár a velő!

Mi lesz velünk?

Beléptél az életembe

-én akartam-

Felkavart az érintésed

-én akartam-

Szenvedélyed megszédített

-ezt akartam?!-

A tűz fellobbant, éget a láng

Perzselő büntetés vár majd ránk

-nem ezt akartam!-

Ki kellene lépnem

El kellene futnom

édesem

Engem tönkretesz

És megőrjít ez a

szerelem!

Holdfényfiúnak

Korán van. Csönd. Szerelem. Béke.

Egy kósza puha párnapihe libben fel a légbe.

Korán van. Szerelem. Ölelés. Mámor.

Varázsos nyilával gyönyört küld Ámor.

Nap nyílik. Ébredez. Vörösen izzik.

Szép kezed remegőn bőrömhöz siklik.

Megtalál. Megérint. Megsimít lágyan.

Fuvolás dalmadár énekli vágyam.

Korán van, lelkemben mégsincs késő álom,

Holddal jött páromat minden reggel várom.

Éreztétek már?

Éreztétek már azt a remegő,

Óvó-védő féltést?

Azt a ki nem mondott,

Oly édes és oly kavaró érzést?

Azt a meghitt, 'lelkemnek-lelke-

csordultig-szeretetet'?

Fátyolosodott már el

-minden ok nélkül

ha ránéztetek- a szemetek?

Láttátok abban önmagatok

Szunnyadó aggodalmát?

Sóvárogtátok-e tenyerének

Biztonságos nyugalmát

Az érintést, mely nappal is

Az éjszakák gyönyörét említi

(pedig csak homlokod forró

bánatát enyhíti, mint mikor

vad tájakon suhan a vonat

s vigaszul szemed behunyva idézel

bársonyos pillanatokat)?

Nyújtott-e már valaha is

Olyan csöndes békét,

Melyben megfürödve ma is áldod

Élted földi létét?

Találtál-e hamuszínű

Porba dobott gyöngyre?

Meghallottad, érted kiált

Minden elsírt könnye?

Felvetted és dédelgetted,

Ápolgattad fényét?

Meglelted és szemeiben

Megláttad a Lényét?

Gondoltad-e, nincsen élet

Ő élete nélkül?

Nincsen holnap, nincsen tovább,

Nincsen "majd" és "végül"

Nincsen álom, nincs valóság,

Nincsen semmi, SEMMI...

-édes isten, őnélküle

mivé tudnék lenni?-

Éreztétek már azt a remegő,

Óvó-védő féltést?

Azt a ki nem mondott,

Oly édes és oly kavaró érzést?

Azt a meghitt, 'lelkemnek-lelke-

csordultig-szeretetet'?

Fátyolosodott már el

-minden ok nélkül

ha ránéztetek- a szemetek?

- - - éreztétek már? - - -

Egy év

Egy év. Csupáncsak egy év

Mióta fázós szívembe költözött

A forró Boldogság-vendég

Beköltözött s marasztaltam

Csókjaimmal dajkálgattam

Ritka kincsként tenyerembe zártam

Ezer éve csakis őrá vártam

Kedvesemet, ki lett azóta társam

Ki teljesíti minden bohó vágyam

Ki osztja velem asztalát, ágyát

Kinek óvón lesem minden álmát

Kinek köszönhetem újfényű életemet

Köszönhetem az elmúlt egy évemet

S köszönhetek mindent, mit szavakkal

Kifejezni fényévekben sem lehet –

Már nem számolom napokban

S Földi időben a Lényeget

Minden pillanatban áldom

Hogy vele élhetek!

Az éjszaka

Az éjszaka,

Melyben közös bűneink vajúdása

Gyötrő kínok között

Megbocsátást szült

S a sötétség,

A sötétség jótékony fátyola

Ráborult remegő testünkre

Keserű perceket feledtetve

Csókoltunk egymásba életet

Szeretve őrjöngő vágyainkat

Szabad útjára engedve

Egymást tépve, együtt sikoltva

A sorstól mindent kikövetelve

Mindenséget elsöprő

Gyönyörökkel gyilkoltuk meg

Őrült szenvedéseinket

S az éjszaka,

Az éjszaka csendes bánata

Békésen bocsátotta útjára

Megnyugvó lelkünket

Míg a pirkadat,

A pirkadat gyengéd mámora

Örökre össze nem kötött minket.

Ábránd

Égig érő csillagos remények

Fényesítik e sötét földi létet,

Adnak-e gyógyírt fájó szívünknek?

Álmokat álmatlan éjeinknek?

Örömteljes boldog jövőt várunk,

Közben dermedten üres az ágyunk,

Könnyekbe fojtott minden vágyunk

Perzseli fel magányos nászunk -

Sivár, nyomorult jelenünket,

Egész elrontott életünket,

Minden elsírt bánatunkat,

El nem múló csókjainkat

Egyetlen sóhajnyi rebbenő fény

Aranyozza be: az állandó remény,

A tiszta, éltető, igaz érzelem,

Az elpusztíthatatlan örök szerelem!

Mézízű csókok

Szemed szikrázó fénye

a szivárvány megannyi színe

körülölel és glóriába fon.

Aranyló méztől ékes

testemen a gyönyör édes sóhaja

Felrepít és magadhoz von.

Az álmodhoz

Már az első nap megégetett

fényes tüzes szemed

Tudom, hogy nem lehetek

soha én a tied

Szeretni forrón

álom marad csupán

De illatod nyomát

őrzi még a szobám

Sorsunkat nem

kötheti össze semmi

Nem akarok beléd

szerelmes lenni

Tiltott csókot

nem adhatok neked

Szívünkön így is

mélyek már a sebek

Egyedül álmodban

lehetek csak veled

Ne fájjon, így is szép,

ha valaki „csak szeret”

Édesem hiányzol!

Hiányolom a reggeli

kávéízű csókjaidat

Hiányolom doromboló

kandúr-hozzámbújásodat

Hiányolom bajszod

huncut csiklandását

Becéző tenyered

pajzán simítását

Hiányolom szemed

hajnal-szikra-szépét

Hiányolom tested

énmellettem létét

Hiányolom mindennapi

kedves mosolyodat

Fülembe suttogó

szerelmes szavaidat...

Tudom, sokan megírták már

Hasonló gondolataikat,

De Téged ÍGY, ennyire,

Csak ÉN hiányollak!

Olyan jó veled

Olyan jó melletted

Önmagamnak lenni

Őszintén nevetni

Bánatot feledni

Olyan jó melletted.

Olyan szép nekem

Lágy fényű szemed

Elnéző mosolyod

Dolgos két kezed

Olyan szép nekem.

Olyan jó veled

Egy ágyban feküdni

Egy asztalnál enni

Örömödre tenni

Olyan jó veled!

Indulok feléd

Hozzád egy csodálatos út vezet,

Szebb mint a legszebb képzelet,

Melletted feledek bánatot, könnyeket

És mikor a karjaidba érkezek

Kristály-szerelem bódítja lelkemet

Szenvedélyed megnyitja lüktető ölemet,

Csókokkal lehelsz belém újfényű életet,

S én boldogan adom át lényemet teneked!

Születésnapodra

Nem tudom, hogy mit mondhatnék

E szép napon Kedvesem,

Olyan kevés minden betű,

A szavakat keresem

Olyan kevés, oly banális

Minden egyes gondolat

Elmerengek, rád gondolok,

Leteszem a tollamat...

Édes Kicsi Holdfényfiúm

Nagyon nagyon szeretlek,

Csókjaimmal, szerelmemmel

Köszönöm meg teneked

Mindazokat a napokat

Órákat és perceket,

Amikor a két karoddal

Megöleltél engemet

Kívánom, hogy adhassak még

Gyönyörű szép éveket,

Kívánom, hogy élhessünk még

Hosszú békés életet.

Kívánom, hogy egészségben

Maradj mindig énnekem,

Te vagy az én boldogságom,

Ajándékom, életem!

Hordozlak (mag)amban

Testemben zsong egy

bódító ének,

A hajnalban nékem

ajándékozott szerelmes

sejtjeid még

bennem mindig élnek!

Boldogsággal tölt el e

milliárdnyi mikronnyi lélek,

Dajkálom őket

és áldalak téged!

Születésnapomon

Május hét -

ez a ma reggeli ébredés

számomra sokkal több, mint

a negyvenharmadik létezés

Sokkal több, mint egy egész

éjen át tartó ölelés -

„Ezt egy életen át kell játszani”...

hallgatom veled,

és mindent elárul

a szemem, s a szemed.

csalódások, gyötrelmek

Ha múlik a szerelem

Keserű gyötrelem

Ha múlik a szerelem

Szűnik az érzelem

Nem értem sohasem

Hol van az ölelés

Meghalt a nevetés

Mért fáj ez énnekem

Ha múlik a szerelem

Szép volt a lángolás

Minden perc oly csodás

Nincs vigasz sohasem

ha múlik a szerelem

Jéggé vált a szíved

Süketté a füled

Üresek szavaid

Kihűltek csókjaid

Megtörtél bántottál

Ellöktél ártottál

Hegyeket bontottál

Mély sárba tiportál

Rám tör a félelem

Nem kellesz már nekem

Engedd el a kezem

Elmúlt a szerelem

Már nem olyan

Már nem olyan

Már nem egészen

Ugyanaz a hangod

Már nem olyan

Már nem is

Szívből mondod

Valami történt

Valami nem jó

Valami más lett

Valami bánt

Keserű percekkel

Tör rám a félelem

A saját bűneink

Zuhantak ránk

Már nem olyan

Már nem izzik fel

Semmi

Már nem olyan

Már nem is boldog

Senki

Nem maradt semmi sem

Egykor tűzbe borult lelkem

Ha rám néztél,

Szikrázott minden pórusom,

Ma már csak eltűnődve

Azon gondolkodom,

Hová lett az édes forró ölelés

Mikor vált torz mosollyá

A szerelmes nevetés-

Valamikor kín volt minden

Nélküled töltött óra,

Most már az se fáj, ha

Egyedül térek nyugovóra

Hűvös lepedőm nyugtatja

Izzó testemet

Valaha szenvedtem, ha

Nélküled este lett

Nem sír ma már édesem

Utánad senki sem...

Tudatosan ölted ki agyadból

A gyöngéd vágyakat,

Így hagytad magad után

Üresen ágyamat, s

A testnek ki abban fekszik

Már lelke nincs

Rájössz majd egyszer, hogy

Ő volt a kincs amit

Nem akartál megtartani-

Légy erős! Küzdj! Ölj!

Harcolj kedvesem!

Megtettem.

S nem maradt semmi sem.

Sikítanék kínomban, ha...

Ó, szólj már, szólj valamit,

Vagy olyan SOKAT kérek??

E zörgő-börgő zúgó zajban

Önmagamban méla csendben élek

Saját gondolataim a fejembe

Vannak zárva, olyan vagyok mint

Egy bebábozódott lárva,

Régi-féle csacsogós párbeszédek

Páncélt próbálnak repeszteni

De már nem születnek színes

Szabadszárnyú pillangóvá -

Nem fognak fülembe zengeni.

Tragédia? Vagy bús-melankós elégia?

Még annak se jó - mert nincs vissz-hang

Csak kulináris sablon-kommunikáció

Hogy ordítanék! epekedve, ha nem lenne

Bánat-torkom betegesen berekedve

Sikítanék kínomban, ha hallom a szót:

"Kedvesem. Kérlek. Add ide a sót"...

S én nyújtom feléd, lágyan,

(a felszín alatt dobol a lábam)

Mosolygunk és minden rendben,

Jól-lakunk, így, szépen, csendben.

Oh. Be szép: Együtt vagyunk asztalnál

Ágyban. Nem tudod, nem ÉRZED

Sótlan-szótlan vágyam. Nem hallod zenémet

Belül, mi szívem bánatos húrjain hegedül

Ahogy hangtalan ordítok feléd:

Szólalj meg! Mert némaságod bennem

Pokoli mélységekbe menekül.

Hagyj békén!

Ne akard megszabni, hogy mi a jó nekem

A döntésem -akármilyen-

Azt akarom, az enyém legyen!

Ne kezelj gyermekként, csak mert

nőnemű vagyok, ne hidd azt öntelten

Hogy csak a férfiak a nagyok!

Ne tervezz helyettem, ne felügyeld az életem,

Nem biztos, hogy a te véleményed

Egyezik énvelem!

Ne akarj betörni, ne akarj letörni,

Úgyis csak makacsul el fogok hajolni!

Mi jogon tiltasz meg dolgokat

Mért kell nekem tűrnöm

A te irányításidat? Mért nem engeded

Hogy néha igenis rossz! legyek?

Ez az enyém! s nem a te életed!!

Ha elcseszem, ám legyen, te sem

vagy bűntelen, nem vagyok védtelen,

S nem tiéd a végtelen!!

Tudom, hogy "jót" akarsz,

de folyton csak belém marsz,

hadvezérnek kellett volna lenned,

Vagy rég el kellett volna menned

tőlem végleg - De ezt úgyse érted...

Ha tönkremegyek, ha elpusztulok is

helytelen döntéseim miatt, akkor sem

Akarom, hogy TE mutass jó utat

majd rátalálok magamtól, vagy

ha nem, hát úgy van jól, de elegem

van belőled, menekülnék mellőled

Inkább élnék szegényen,

mint teveled egy fedélen

Lassacskán megvénülök,

de melletted elhülyülök, fuldoklom

az aurádban, nyöszörgök

Hiányzik az egészséges magány,

és igenis direkt vagyok "trehány"

csak hogy téged bosszantsalak-

Sokszor tudatosan húzok közénk falat!!

Úgy szeretnék néha egyedül lenni,

Csak a magam kedvére tenni

s nem attól félni, hogy te

mit mondasz, mit szólsz, mit hallasz,

Inkvizítorként hogy vallatsz

Keress mást, kit szapulhatsz,

És győztesként elvonulhatsz!!

Engem fáraszt már a harc

Nyugalomra vágyom

Az életem az enyém

S ENYÉM MINDEN ÁLMOM!!

szeretteimnek

"Mint a gyümölcs a fán..."

Bocsáss meg anyám, ha rossz gyereked voltam,

Ne kérdezz, ne ítélj, ha kezedet nem fogtam

Ha folyton lázadoztam, ha szabályokat szegtem,

Tudod, hogy sohasem gonoszságból tettem

Ha szavad nem figyeltem, ha bánatot okoztam,

Ha különcségem miatt sok bajba sodródtam...

Nem tudtam ki vagyok, s ma sem értem magam,

Felnőttem, "vén" vagyok, de gyermek maradt agyam

Anyukám, te mindig biztos almafám, törzseden

Tudom sajnos sokszor voltam gyötrelem -

Érni már nem fogok, sok év van mögöttem,

"Kukacos" gyümölcsként oly sokat szenvedtem

Itt-ott még zöld vagyok, néhol töppedt, fonnyadt,

Nem baj még cukros lekvár lehetek majd egy nap

Lesz belőlem kompót, vagy mosolygós befőtt,

Kacagunk majd együtt, ha fejem lágya benőtt!

S ha kissé morbidok is eme hasonlataim

Nézd el nekem - és még sokáig, nagyon

Sokáig mondogasd: Szeretlek. Szeretlek

Ó te bolondos, édes gyerekem!

Szomorkás köszöntő

Egyetlen testvérem,

drága kicsi húgom,

Mit is kívánhatnék

a születésnapodon?

Gyötrő helyzetedben

miket is irkáljak

Szívemet nehezíti

könnyfelhős bús-bánat

Nehéz a lelkem tán'

nem is fog a tollam

Rádborult szomorságod

régmúltamra lobban-

Ismerősként csap le rám

egy homálybafúlt érzés

Ismerős a szemedben a

fájdalomtört nézés

Ám te erősebb vagy

-sosem voltál gyenge-

Ne engedd, hogy sebesítsen

igaztalan penge

Ne hagyd, hogy felsírjon

egy újszülött gyűlölet

Hinned kell, jön majd még

a sosemvárt bűvölet

Bár meghasonlott életemnek

ritkán voltál része,

Úgyis TUDOD, hogy kínlódott

énem megtört lénye

Nem példákkal dobálózom,

s nem is büszkén írom

Sokszor majdnem én ástam ki

tíz körmömmel sírom

Iszap-húzta megdőlt nádként

mégis talpra álltam

Köszönöm, míg szívem dobban,

jó anyámnak bátran!

Vagy Égieknek? Szerencsémnek?

A Nagy Játékos Sorsnak?

Nem tudhatjuk, mit hozhat

egy mában nyíló holnap

Ha elmúlt a múlt, fáj a jelen,

s nem kecsegtet szép jövő,

Ne gondold, hogy poklok bugyrán

mi voltunk csak úttörő-

Ki bármit vétett, sose átkozd,

nem nyert meg az nagy csatát

Túlélésért folyik a harc,

emelt fővel menj tovább!

Ne veszítsd el reménységed,

meg ne kopjon mosolyod,

Kisimul még -hőn áhítom -

gondtól párás homlokod

Húsunk, vérünk egy tőről kélt,

s bár törzsünk néha messze állt,

Hiszem, hogy még kapaszkodhat

egymásba e két faág!

Arany-évforduló

~ Kedvesem szüleinek ~

Köszönteni jöttünk,

Kívánni jókat, szépeket,

E fél évszázad örömében

Osztozni véletek.

Ötven szép esztendő, telvén jóban, rosszban,

Kevésben vagy sokban, soha nem feledhetőn,

Sziklaszilárdan vagy reszketőn, remegőn,

Hittel élt boldogságban,

Sorsotokkal telt valóságban,

Álmaitok meg nem kopott fényében,

Szemeteknek ma is égő tüzében...

Mert nem számít a hely, a kor,

Mindaddig míg ott ahol

A szeretet lakik, ver tanyát,

S ad gyermekeknek édes anyát és apát,

Ad hitvest, szeretőt, barátot,

Hidegben két karral font kabátot,

Melegben hűsítő homloklehelt csókot,

Bánatban biztató édes-bús kis bókot,

Örömben ujjongó fényes mosoly-táncot,

Arcokon nem számolt láthatatlan ráncot,

Jelenben múltidéző álomporos békét,

Jövőben az elmúlt évek minden gyönyör-szépét...

Ó, nem is kívánhatnék többet jobbat néktek,

De bárhová is kézenfogva mindig együtt léptek,

Viruljon a nyomotokban hosszú békés élet,

S kísérjen a lelketekben e szívből szóló ének.

December 29

~ édesanyám születésnapjára ~

Minden aki voltam, leszek, vagyok,

KÖSZÖNI a TE születésnapod

Hiszen hogyha nem lett volna

SZÜLETÉSED,

S annak minden évben Napja,

Akkor ugyan kóbor lelkem

Testemet mondd, kitől kapja?

Nem lenne, ki vezekelne és

Öledbe hajtaná fejét,

Nem lenne, kinek hol sóhajtva,

Hol mosollyal mondanád ki nevét

Ha a nagybetűk kiabálni tudnának,

E bolygón, s fenn az égben

Mindenki hallaná: Mennyire

Mennyire szeretem az Anyukámat!

Míg e sorokat írom,

kicsi gyerek vagyok, kinek

csak "költői gondolatai" a nagyok,

Egy szeretetre éhes, érzékeny pára

Ki ma se tudja mivé van e világra

Milyen furcsa, visszás helyzet:

magamat sorolom, miközben

TÉGED ÜNNEPELLEK-

Nem is tudom, ezekután

mit írhatnék Néked...

Belehalnék, hogy ha egyszer

NEM KÖSZÖNTHETNÉLEK!

Drága kis barátnőmnek

Kinek köszönhetem, hogy utamba vezetett?

Valamiben nagyon hihetett...

A Sors vagy akár Isten (de talán Ibi néni)

odafentről most mosolyogva nézi

Hogy megtaláltam lelki társam

(azt mondják: 'neked szántam' )

S törhetnek rám fájdalmak érhet sérelem

Már nem vagyok védtelen

Te mindig tudsz segíteni énnekem

Legyenek bármily gondolatok

veled mindent de mindent megoszthatok

Hol anyám vagy hol gyermekem

Hol pedig csak útmutató végtelen

Belőled árad az erő, a JÓ, pár

betűből áll a szó mely oly kevés

de nekem elég ez a létezés, a tudat

Hogy hozzád szaladhatok

és bármikor bármit elmondhatok

S ha sokszor felém te fordulsz,

Bajban örömben a vállamra borulsz

Mikor benned a védenivalót látom

Mikor ordítanék, hogy senki se bántson

Mikor még előtted vannak az álmaid

és kiforratlanok a vágyaid

És nem tudod hová visz utad

-akkor úgy óvnám sugárzó fiatalságodat!-

Az igaz, hogy én már

több tavaszt megéltem, de sosem

volt ilyen tartalmas a létem

És erőmhöz mérten, míg élek

Szeretni áldani foglak Téged!

(M.G.-nak Eger, 2003. március 24.)

Versike a Tengeren túlra

Van egy jóbarátom

A messzi Amerikában,

Ő rám talált egy napon

És én is rátaláltam

Nem láttuk még egymást

-tán nem is fogjuk soha-

Ő itthonra ír nekünk -

Én ábrándozom, oda...

Szerelmes szíve vitte őt

Oly végtelenül messze,

A tengeren is túlra,

Idegenbe veszve

Köldökzsinórja hazára

Csak az internet világa,

Mégis örülök, mert boldog

Lelkének virága!

Nap mint nap várok rá,

Lesem írásait,

Mosolygok, ha olvasom

Értékes gondolatait.

Elmerengek gyakran,

Képe be-beúszik,

A távolság olyan nagy

S az idő is "csúszik"

Én itt az ebédet rakom fel

(Míg ő alszik az éjszakában)

Valakinek őrzöm az álmát

A messzi Amerikában.

"Tinkmarának"

Születésnapra

Drága barátom születésnapodon

Szeretettel köszöntelek

Kívánom, hogy legyen boldog

Mindig a Te életed

Legyen vidám, gondtalan és

Vegyen körül sok szépség

De legfontosabb: legyen hozzá

SOKÁIG JÓ EGÉSZSÉG!

nagymami lettem!

Gyöngy-könnyek

Teszek és veszek.

Élem hétköznapi életem.

Míg bejelenti lányom Kriszti:

-Anya! Nagymama leszel!

(s ez ellen nincsen hiszti)

Eltátom számat.

Tekintetem üresen réved

semmibe téved(nek) szavaim

Hová tűnt ifjú éned?

Hová? Gondolataim?

Mosolygok. Sírok.

Gratulálok. (Torkomban gombóc.)

Ej, nagyobbik magzatom, gyermek

ki voltál, a kis vadóc

Életet adsz embernek-

Ej, Ágnes, magam!

Csak nem siratod el fiatal,

csitri, tűzrőlpattant lényedet?

Hisz' itt jő a diadal!

Meglátod a Lényeget!

Anyukám, áldott!

Még nem sejted, nagymama-léted

átlényegül immár dédibe

Eggyel több lényre téved

gén-ősök óvó szeme

Ó, Isten, ha vagy!

Vigyázz rájuk mint kincseimre,

Gyöngy-könnyeim senki se lássa,

csak mikor örömömbe'

hullik a szülőágyra

(2007. március)

Dalocska újszülött unokámhoz

Bőröd bársony

bársony alabástrom

Körmöd gyöngyház

gyöngyházfényű álom

Hajad puha

puhafényű lágyság

Füled parány

parányi imádság

Ajkad málna

málnaszínű szirom

Orrod pisze

pisze-puszis cirom

Szemed gyémánt

gyémántos ragyogás

Benne világ

világnyi lobbanás

Léted fátyol

fátyolból szőtt varázs

Jövőd titok

titokzatos parázs

Szívem remeg

remegteti sóhaj

Légy a Remény!

reménységes óhaj

Légy virágunk

Vivien, violám,

Virágzó kertünk

Bimbónyi unokám!

(Eger, 2007. október 3.)

Egy távnagyi sóhaja

Messze vagy tőlem

Drága kis Vivien

Érted fáj, sajog

Mindig az én szivem

Nem ölelhetlek,

Amikor akarom,

Ez az én végtelen

Óriás bánatom

Ilyen a távoli

Nagymama sóhaja,

Nem zenghet fülébe

Unokája kacaja

Naponta emleget,

Álmodja mosolyod,

Boldog csak akkor lesz,

Ha átölel két karod!

(Dunaföldvár, 2009. augusztus)

Babaköszöntő

Szeretettel köszöntelek te édes kicsi csöppség,

Életedet kísérje áldás és egészség!

Szüleidnek te légy a fény, életük aranya,

Mosolyod legyen napjaik csillaga!